Francia labdarúgó-válogatott

Franciaország
Beceneve(i)	Les Bleus (A kékek) Les Tricolores (A háromszínűek)
Szövetség neve	Fédération Française de Football
Konföderáció	UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány	Didier Deschamps
Csapatkapitány	Kylian Mbappé
Legtöbb válogatottság	Hugo Lloris (145)
Legtöbb válogatott gól	Olivier Giroud (53)
Stadion	Stade de France
FIFA-kód	FRA
Mezek
Hazai Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 2. (2024. szept. 19.)[1] Legmagasabb FIFA-rang 1. (2001. május, 2018. augusztus) Legalacsonyabb FIFA-rang 27. (2010. szeptember) Élő-rang 4. (2024. júl. 15.)[2] Legmagasabb Élő-rang 1. (1984–1985, 1986, 1998–1999, 2000–2002, 2003–2004, 2006, 2007, 2018) Legalacsonyabb Élő-rang 41. (1930. május)
Első hivatalos mérkőzés
1904. május 1., Brüsszel, Belgium  Belgium 3–3 Franciaország
Legnagyobb győzelem
2023. november 18., Nizza, Franciaország  Franciaország 14–0 Gibraltár
Legnagyobb vereség
1908. október 22., London, Anglia  Dánia 17–1 Franciaország
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 16 (2022-ig) (Először: 1930) Legjobb eredmény Aranyérmes (1998, 2018)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 10 (2020-ig) (Először: 1960) Legjobb eredmény Aranyérmes (1984 2000)
Konföderációs kupa
Részvételek 2 (Először: 2001) Legjobb eredmény Aranyérmes (2001, 2003)

Szerzett érmek

Férfi labdarúgás Olimpiai játékok ezüst 1900 Párizs arany 1984 Los Angeles Világbajnokság bronz Svédország, 1958 bronz Mexikó, 1986 arany Franciaország, 1998 ezüst Németország, 2006 arany Oroszország, 2018 ezüst Katar, 2022 Európa-bajnokság arany Franciaország, 1984 bronz Anglia, 1996 arany Hollandia Belgium, 2000 ezüst Franciaország, 2016 Konföderációs kupa arany Dél-Korea Japán, 2001 arany Franciaország, 2003

A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít. A Tricolore (Franciaország zászlaja) után a válogatott hagyományos színei a kék, a fehér és a vörös, nemzeti szimbólumuk pedig a gall kakas (le coq gaulois). Becenevük a kékek (Les Bleus).

Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. Kétszeres világbajnokok, az elsőt hazai közönség előtt 1998-ban, a másodikat 2018-ban nyerték. Az Európa-bajnokságon két alkalommal, 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. 2001-ben és 2003-ban a konföderációs kupát is sikerült elhódítaniuk. A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban. A 2016-os Európa-bajnokságon hazai környezetben Portugáliától kaptak ki 1–0-ra a döntőben. 2022-ben Argentína ellen szintén büntetőkkel maradtak alul a világbajnokság döntőjében.

Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.^[3] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930 júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.

Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord.

A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.

Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.

A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re. Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.

Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek.

Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.

Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.

2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben.

A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.

Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togót pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.^[4] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.

A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.^[5] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.^[6] A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról,^[7] Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett^[8] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.^[9]

A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el.

A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen.^[10] Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése.^[11] Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak.^[12] A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra.^[13] Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon.

A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek.^[14] A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra.^[15]

A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett.^[16][17] Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket.^[18] A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra.^[19] A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek.^[20] Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották.

Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re.^[21] A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt.^[22] Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak.^[23] Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe.^[24] A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak.^[25] Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe.^[26] Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén.^[27] Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal.

A 2018-as világbajnokságon Ausztrália, Dánia és Peru társaságában a C csoportban szerepeltek. Ausztrália ellen 2–1-es győzelemmel kezdték a tornát. Perut Kylian Mbappé góljával 1–0-ra győzték le és a Dánia elleni 0–0-ás döntetlennel zárták a csoportkört. A nyolcaddöntőben egy fordulatos mérkőzésen 4–3-ra győztek Argentína ellen. A negyeddöntőben Raphaël Varane és Antoine Griezmann góljaival 2–0-ra verték Uruguayt és bejutottak az elődöntőbe, ahol Belgiumot győzték le Samuel Umtiti találatával. A döntőben Horvátországgal találkoztak és Mario Mandžukić öngóljának köszönhetően megszerezték a vezetést. A horvátoknak sikerült egyenlíteniük, de Antoine Griezmann büntetőjével ismét a franciáknál volt az előny, amit a második félidőben Paul Pogba és Kylian Mbappé is növelni tudott. Végül 4–2-re nyertek a franciák és megszerezték a második világbajnoki címüket. Didier Deschamps a harmadik labdarúgó lett, akinek játékosként és edzőként is megadatott a világbajnoki győzelem.

A 2020-as Európa-bajnokságon Németország ellen kezdtek és Mats Hummels öngóljával 1–0-ra győztek. Magyarország ellen 1–1-es, Portugália ellen 2–2-es döntetlent játszottak, melyen Cristiano Ronaldo és Karim Benzema is kétszer volt eredményes. Utóbbin a találkozó négy góljából három büntetőből született. A legjobb tizenhat között Svájccal találkoztak és 3–3-as rendes játékidőt, illetve hosszabbítást követően tizenegyesekkel estek ki 5–4 arányban. A büntetőrúgások során Kylian Mbappé hibázott.

A 2021-es nemzetek ligája döntőjében 1–0-ás hátrányból fordítottak és 2–1-re legyőzték Spanyolországot. A 2022-es világbajnokságon Adrien Rabiot, Kylian Mbappé és Olivier Giroud duplájával 4–1-re verték Ausztráliát az első csoportmérkőzésükön.^[28] Dániát Kylian Mbappé két találatával 2–1-re győzték le.^[29] A harmadik csoportmérkőzést 1–0-ra elveszítették Tunézia ellen. A hosszabbításban Antoine Griezmann révén ugyan sikerült egyenlíteniük, de a videózást követően a játékvezető érvénytelenítette a találatot les miatt.^[30] A nyolcaddöntőben Lengyelországot verték 3–1-re Kylian Mbappé duplájával és Olivier Giroud góljával.^[31] Utóbbi ezzel a góllal a francia válogatott történetének legeredményesebb játékosa lett.^[32] A negyeddöntőben Aurélien Tchouaméni és Olivier Giroud találatával 2–1-re legyőzték Angliát és bejutottak az elődöntőbe, ahol Theo Hernández és Randal Kolo Muani góljával Marokkót győzték le 2–0-ra.^[33][34] A döntőben Argentínával találkoztak, ahol a mérkőzés első félidejében az argentinok Lionel Messi és Ángel Di María góljával 2–0-ás vezetésre tettek szert, azonban Kylian Mbappé a 80. percben büntetőből, egy perccel később pedig akcióból szerzett góllal egyenlített és hosszabbításra mentette a párharcot. A kétszer tizenöt perces ráadásban Lionel Messi ismét betalált, amire Kylian Mbappé válaszolt büntetőből, így 3–3-as döntetlennel zárult a mérkőzés. A büntetőrúgások során Kingsley Coman és Aurélien Tchouaméni is hibázott, a franciák pedig 4–2 arányban elveszítették a döntőt.^[35] Kylian Mbappé lett a világbajnokság legeredményesebb játékosa 8 találattal.

A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások.

1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.

Világbajnokság

• Győztes: 2 alkalommal (1998, 2018)
• Ezüstérmes: 2 alkalommal (2006, 2022)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
• 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)

Európa-bajnokság

• Győztes: 2 alkalommal (1984, 2000)
• Ezüstèrmes: 1 alkalommal (2016)
• Elődöntős: 2 alkalommal (1960, 1996)

Olimpiai játékok

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1984)
• Ezüstérmes: 1 alkalommal (1900)

Konföderációs kupa

• Győztes: 2 alkalommal (2001, 2003)

      Világbajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Világbajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1930	Csoportkör	7.	3	1	0	2	4	3	Keret	meghívottként kijutott
1934	Nyolcaddöntő	9.	1	0	0	1	2	3	Keret	2.	1	1	0	0	6	1
1938	Negyeddöntő	6.	2	1	0	1	4	4	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
1950	nem jutott ki									2.	3	0	2	1	4	5
1954	Csoportkör	11.	2	1	0	1	3	3	Keret	1.	4	4	0	0	20	4
1958	Bronzérem	3.	6	4	0	2	23	15	Keret	1.	4	3	1	0	19	4
1962	nem jutott ki									1.	5	3	0	2	10	4
1966	Csoportkör	13.	3	0	1	2	2	5	Keret	1.	6	5	0	1	9	2
1970	nem jutott ki									2.	4	2	0	2	6	4
1974										3.	4	1	1	2	3	5
1978	Csoportkör	12.	3	1	0	2	5	5	Keret	1.	4	2	1	1	7	4
1982	Negyedik hely	4.	7	3	2	2	16	12	Keret	2.	8	5	0	3	20	8
1986	Bronzérem	3.	7	4	2	1	12	6	Keret	1.	8	5	1	2	15	4
1990	nem jutott ki									3.	8	3	3	2	10	7
1994										3.	10	6	1	3	17	10
1998	Világbajnok	1.	7	6	1	0	15	2	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
2002	Csoportkör	28.	3	0	1	2	0	3	Keret	címvédőként automatikusan kijutott
2006	Ezüstérem	2.	7	4	3	0	9	3	Keret	1.	10	5	5	0	14	2
2010	Csoportkör	29.	3	0	1	2	1	4	Keret	2.	12	7	4	1	20	10
2014	Negyeddöntő	7.	5	3	1	1	10	3	Keret	2.	10	6	2	2	18	8
2018	Világbajnok	1.	7	6	1	0	14	6	Keret	1.	10	7	2	1	18	6
2022	Ezüstérem	2.	7	5	1	1	16	8	Keret	1.	8	5	3	0	18	3
2026	később									később
2030	később									később
2034	később									később
Összesen		16/22	73	39	14	20	136	85	–	Összesen	119	70	26	23	234	91

      Európa-bajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Európa-bajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1960	Negyedik hely	4.	2	0	0	2	4	7	Keret	Negyeddöntő	4	3	1	0	17	6
1964	nem jutott ki									Negyeddöntő	6	2	1	3	11	10
1968										1.	8	4	2	2	16	12
1972										3.	6	3	1	2	10	8
1976										3.	6	1	3	2	7	6
1980										2.	6	4	1	1	13	7
1984	Európa-bajnok	1.	5	5	0	0	14	4	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
1988	nem jutott ki									3.	8	1	4	3	4	7
1992	Csoportkör	6.	3	0	2	1	2	3	Keret	1.	8	8	0	0	20	6
1996	Elődöntő	3.	5	2	3	0	5	2	Keret	2.	10	5	5	0	22	2
2000	Európa-bajnok	1.	6	5	0	1	13	7	Keret	1.	10	6	3	1	17	10
2004	Negyeddöntő	6.	4	2	1	1	7	5	Keret	1.	8	8	0	0	29	2
2008	Csoportkör	15.	3	0	1	2	1	6	Keret	2.	12	8	2	2	25	5
2012	Negyeddöntő	8.	4	1	1	2	3	5	Keret	1.	10	6	3	1	15	4
2016	Ezüstérem	2.	7	5	1	1	13	5	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
2020	Nyolcaddöntő	11.	4	1	3	0	7	6	Keret	1.	10	8	1	1	25	6
2024	Elődöntő	3.	6	2	3	1	4	3	Keret	1.	8	7	1	0	29	3
2028	később									később
2032
Összesen		11/17	49	23	15	11	73	53	–	Összesen	120	74	28	18	260	94

      Aranyérem       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely

Csoportkör												Egyenes kieséses szakasz
Szezon	Liga	Csoport	H	M	Gy	D	V	G+	G–	Feljutás/kiesés	Helyezés	Év	Eredmény	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret
2018–19	A	1.	2.	4	2	1	1	4	4		6.	2019	nem jutott be
2020–21	A	3.	1.	6	5	1	0	12	5		1.	2021	Aranyérmes	2	2	0	0	5	3	Keret
2022–23	A	1.	3.	6	1	2	3	5	7		12.	2023	nem jutott be
2024–25	A	2.										2025
Összesen				16	8	4	4	21	16				1/3	2	2	0	0	5	3

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1992	Nem jutott be
1995
1997
1999	Visszalépett
2001	Kupagyőztes	1.	5	4	0	1	12	2
2003	Kupagyőztes	1.	5	5	0	0	12	3
2005	Nem jutott be
2009
2013
2017
Összesen	Kupagyőztes	2/9	10	9	0	1	24	5

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1908, London	Negyeddöntő[36] Elődöntő	4.	1	0	0	1	1	17
1912, Stockholm	Nem indult
1920, Antwerpen	Elődöntő	4.	2	1	0	1	4	5
1924, Párizs	Negyeddöntő	4.	2	1	0	1	8	5
1928, Amszterdam	1. forduló	9.	1	0	0	1	3	4
1932, Los Angeles	Nem volt labdarúgótorna
1936, Berlin	Nem indult
1948, London	Negyeddöntő	7.	2	1	0	1	2	2
Összesen	Elődöntő	5/6	8	3	0	5	18	33

• 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt évek hazai rendezésűek voltak.

A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.^[37]

1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.

2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.^[38]

1904

1909—1914

1958-as vb

Euro 1960

1962-es vb

1966-os vb

1972

1978-as vb

1978—1982

1982-es vb

Euro 1984

1986-os vb 1986—1989 1990-1991 Euro 1992 1994 Euro 1996 1998-as vb Euro 2000 2002-es vb Euro 2004 2004 (Belgium ellen)

2006-os vb Euro 2008 2008–2009 2010-es vb 2011 Euro 2012 2014-es vb 2016 2018 2019 (Izland ellen) 2020 2022

Euro 1960 1978-as vb (Magyarország ellen) 1982-es vb 1984 1986-os vb 1990–1991 Euro 1992 1994–1995 1996-os Eb 1998-as vb Euro 2000

2001 2002-es vb Euro 2004 2006-os vb Euro 2008 2010-es vb 2011 Euro 2012 2013 2014-es vb 2014

2015 2016 2016 2018 2020 2022

A válogatott kerete a 2022-es Világbajnokság mérkőzéseire.^[39]

• Presnel Kimpembe helyett sérülés miatt Axel Disasi került be.^[40]
• Christopher Nkunku is kikerült a keretből sérülés miatt, még nem nevezték meg utódját.^[41]

A pályára lépesek és gólok száma a 2022. szeptember 25-i  Dánia elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub 1 K Hugo Lloris 1986. december 26. (37 éves) 139 0 Tottenham Hotspur 16 K Steve Mandanda 1985. március 28. (39 éves) 34 0 Rennes 23 K Alphonse Aréola 1993. február 27. (31 éves) 5 0 West Ham United 2 V Benjamin Pavard 1996. március 28. (28 éves) 46 2 Bayern München 3 V Axel Disasi 1998. március 11. (26 éves) 0 0 Monaco 4 V Raphaël Varane 1993. április 25. (31 éves) 87 5 Manchester United 5 V Jules Koundé 1998. november 12. (26 éves) 12 0 Barcelona 17 V William Saliba 2001. március 24. (23 éves) 7 0 Arsenal 18 V Dayot Upamecano 1998. október 27. (26 éves) 7 1 Bayern München 21 V Lucas Hernández 1996. február 14. (28 éves) 32 0 Bayern München 22 V Theo Hernández 1997. október 6. (27 éves) 7 1 Milan 24 V Ibrahima Konaté 1999. május 25. (25 éves) 2 0 Liverpool 6 KP Mattéo Guendouzi 1999. április 14. (25 éves) 6 1 Marseille 8 KP Aurélien Tchouaméni 2000. január 27. (24 éves) 14 1 Real Madrid 13 KP Youssouf Fofana 1999. január 10. (25 éves) 2 0 Monaco 14 KP Adrien Rabiot 1995. április 3. (29 éves) 29 2 Juventus 15 KP Jordan Veretout 1993. március 1. (31 éves) 5 0 Marseille 25 KP Eduardo Camavinga 2002. november 10. (22 éves) 4 1 Real Madrid 7 CS Antoine Griezmann 1991. március 21. (33 éves) 110 42 Atlético Madrid 9 CS Olivier Giroud 1986. szeptember 30. (38 éves) 114 49 Milan 10 CS Kylian Mbappé 1998. december 20. (25 éves) 59 28 Paris Saint-Germain 11 CS Ousmane Dembélé 1997. május 15. (27 éves) 28 4 Barcelona 19 CS Karim Benzema 1987. december 19. (36 éves) 97 37 Real Madrid 20 CS Kingsley Coman 1996. június 13. (28 éves) 40 5 Bayern München 26 CS Marcus Thuram 1997. augusztus 6. (27 éves) 4 0 Borussia Mönchengladbach

Az adatok 2022. december 18. állapotoknak felelnek meg.^[42]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

#	Játékos	Válogatottság	Gólok	Válogatottban eltöltött idő
1	Hugo Lloris	145	0	2008–2022
2	Lilian Thuram	142	2	1994–2008
3	Thierry Henry	123	51	1997–2010
4	Olivier Giroud	120	53	2011–
5	Antoine Griezmann	117	42	2014–
6	Marcel Desailly	116	3	1993–2004
7	Zinédine Zidane	108	31	1994–2006
8	Patrick Vieira	107	6	1997–2009
9	Didier Deschamps	103	4	1989–2000
10	Karim Benzema	97	37	2007–2022
	Laurent Blanc		16	1989–2000
	Bixente Lizarazu		2	1992–2004

Az adatok 2022. december 18. állapotoknak felelnek meg.^[43]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

#	Játékos	Válogatott időszak	Gólok	Vál.	Átlag
1	Olivier Giroud	2011–	53	120	0.44
2	Thierry Henry	1997–2010	51	123	0.41
3	Antoine Griezmann	2014–	42	117	0.36
4	Michel Platini	1976–1987	41	72	0.57
5	Karim Benzema	2007–2022	37	97	0.38
6	Kylian Mbappé	2017–	36	66	0.55
7	David Trezeguet	1998–2008	34	71	0.48
8	Zinédine Zidane	1994–2006	31	108	0.29
9	Just Fontaine	1953–1960	30	21	1.43
	Jean-Pierre Papin	1986–1995	30	54	0.56

Szöv. kap.	Időszak	Mérkőzés	Gy	D	V
Guérin, HenriHenri Guérin	1964–1966	15	5	4	6
Arribas, JoséJosé Arribas és Snella, JeanJean Snella	1966	4	2	0	2
Fontaine, JustJust Fontaine	1967	2	0	0	2
Dugauguez, LouisLouis Dugauguez	1967–1968	9	2	3	4
Boulogne, GeorgesGeorges Boulogne	1969–1973	31	15	5	11
Kovács István	1973–1975	15	6	4	5
Hidalgo, MichelMichel Hidalgo	1976–1984	75	41	16	18
Michel, HenriHenri Michel	1984–1988	36	16	12	8
Platini, MichelMichel Platini	1988–1992	29	16	8	5
Houllier, GérardGérard Houllier	1992–1993	12	7	1	4
Jacquet, AiméAimé Jacquet	1994–1998	53	34	16	3
Lemerre, RogerRoger Lemerre	1998–2002	53	34	11	8
Santini, JacquesJacques Santini	2002–2004	28	22	4	2
Domenech, RaymondRaymond Domenech	2004–2010	79	41	24	14
Blanc, LaurentLaurent Blanc	2010–2012	27	16	7	4
Deschamps, DidierDidier Deschamps	2012–	138	89	27	22

• Francia U21-es labdarúgó-válogatott
• Francia női labdarúgó-válogatott
• Francia guyanai labdarúgó-válogatott
• Guadeloupe-i labdarúgó-válogatott
• Martinique-i labdarúgó-válogatott
• Új-kaledóniai labdarúgó-válogatott
• Réunioni labdarúgó-válogatott
• Réunioni labdarúgó-válogatott
• Saint-martini labdarúgó-válogatott
• Tahiti labdarúgó-válogatott

• A francia labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja. Fédération Française de Football. (Hozzáférés: 2017. február 21.)
• Franciaország a FIFA honlapján. FIFA. [2012. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
• Franciaország az UEFA honlapján. UEFA
• Franciaország eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF, 2016. december 1. (Hozzáférés: 2017. február 21.)
• Franciaország – Válogatottsági rekordok. RSSSF, 2015. június 25. (Hozzáférés: 2017. február 21.)

• Franciaország futballtörténete, 1894–2002; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2002 (Stadion Hungary issue)