FC Barcelona

Ez a szócikk a Barcelona labdarúgócsapatáról szól. Hasonló címmel lásd még: FC Barcelona (női labdarúgás), FC Barcelona (kézilabda) és FC Barcelona (kosárlabda).

Nem tévesztendő össze a következővel: Barcelona SC.

FC Barcelona
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Futbol Club Barcelona
Mottó	Més que un club (magyarul: Több, mint egy klub)
Becenév	Barça, Culés, Blaugrana, gránátvörös-kékek
Székhely	Barcelona, Spanyolország
Alapítva	1899. november 29. (124 éves)
Klubszínek	gránátvörös, kék
Stadion	Spotify Camp Nou
Vezetőedző	Hans-Dieter Flick
Elnök	Joan Laporta
Bajnokság	La Liga
Nemzeti sikerek
Bajnok	27 alkalommal
Kupagyőztes	31 alkalommal
Szuperkupa-győztes	14 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL	5 alkalommal
KEK	4 alkalommal
UEFA-szuperkupa	5 alkalommal
FIFA-klubvilágbajnokság	3 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Lionel Messi (779)*
Legtöbb gól	Lionel Messi (672)* * Hivatalos mérkőzésen való legtöbb részvétel és legtöbb szerzett gólok száma
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
2024-2025-ös szezon
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz FC Barcelona témájú médiaállományokat.

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé.

A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 27, a spanyol labdarúgókupát 31, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 14, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét öt, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig öt alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub.

Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Részben erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte.

A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Hans Krankl, Allan Simonsen, Ronald Koeman, Michael Laudrup, Steve Archibald, Mark Hughes, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry, Zlatan Ibrahimović, Luis Suárez és Neymar. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.

A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.^[1]

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.^[1]

A klub az 1901–1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904–1905-ös és az 1908–1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).^[1]

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.^[2]

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.^[2]

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.^[2]

1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.^[2]

1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951–52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.^[2][3]

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.^[4][5][6]

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.^[4][7]

A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.^[3][8]

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.^[9][10]

A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.^[10][11][12]

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988–89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.^{[10][11][13][14]}

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.^{[14][15][16][17][18][19]}

Núñez és van Gaal távozása mély emléket hagyott a szurkolókban, de ugyanígy volt a csapatkapitány-helyettes Luís Figóval is. A portugál kultikus hős lett, a katalánok úgy érezték, egy közülük. Nehezen emésztették meg a játékos az ősi rivális Real Madridba való igazolását, mikor új csapatával a Camp Nouba látogatott, extrém fogadtatásban részesítették. Első visszatérése alkalmával egy disznófejet és egy teljes üveg whiskeyt dobtak felé a nézőtérről.^[20] A következő évben a menedzserek "egymás kezébe adták a kilincset". van Gaal utódja Llorenç Serra Ferrer lett, aki nagy játékosmozgás után rosszul kezdte a bajnokságot, ráadásul a Bajnokok Ligájából is kiestek az első körben. A szezon végén Carles Rexach ugrott be a menesztett menedzser helyére és a bajnokság utolsó fordulójában kiharcolta a BL-szereplést. Habár jobban szerepeltek a La Ligában, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig meneteltek, Rexachkal nem kötöttek hosszútávú szerződést, 2002 nyarán visszatért Louis van Gaal. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot, a nemzetközi kupában is rosszul szerepeltek, a csapat 2003 februárjában a 15. helyen állt. Ez a holland szakember menesztéséhez vezetett, helyére Radomir Antić érkezett, aki a 6. helyig vezette a Barcelonát. A szezon végén nem hosszabbították meg a szerződését, a klubelnök Joan Gaspart is távozott, mivel "uralkodásának" három éve alatt a klub összességében rosszul szerepelt.^[21]

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte, a csapat új edzője a korábbi holland válogatott AC Milan-sztár Frank Rijkaard lett. A pályára egy fél csapatnyi külföldi játékos (pl. Ronaldinho, Deco, Henrik Larsson, Ludovic Giuly, Samuel Eto’o) érkezett, melléjük az utánpótlásból felkerült többek között Carles Puyol, Andrés Iniesta, Xavi és Víctor Valdés, az új állománnyal ráléptek a sikerek útjára. A 2004–05-ös szezonban a Barcelona megnyerte a La Ligát, a Spanyol Szuperkupát, Ronaldinho első, Eto’o harmadik helyen végzett a FIFA Az év labdarúgója-szavazásán.^[22]

A 2005–06-os szezonban a Barcelona megvédte címét a bajnokságban és a Szuperkupában egyaránt. A bajnoki szezon csúcspontja a Real Madrid 3–0-s legyőzése a Santiago Bernabéu stadionban. Ez volt Rijkaard második győzelme a fővárosi arénában, ezzel ő lett a Barcelona első edzője, akinek ez sikerült. Ronaldinho 2.; a katalánok 3. gólja után a Real Madrid szurkolói felállva tapsoltak.^[23] A Bajnokok Ligája döntőjében 2–1-re verték az angol Arsenalt. A 10 emberre fogyatkozott Arsenal kevesebb mint 15 perccel a vége előtt még 1–0-ra vezetett, de Sebastian Larsson becserélése győzelmet ért, a svéd csatár utolsó Barcelona-mérkőzésén gólpasszt adott Samuel Eto’ónak és a szintén csereként beállt Juliano Bellettinek, 14 év után nyertek újra valamely európai kupasorozatban.^[24] A jobb oldalon látható a kezdőcsapat.

Valdés Oleguer Márquez Puyol Gio Edmílson Giuly van Bommel Ronaldinho Deco Eto’o

Habár erősen kezdtek és mindenhol a favoritok közé tartoztak, a 2006–07-es szezont serlegek nélkül fejezték be. Az előszezonban Amerikában játszottak felkészülési mérkőzéseket, amelyeken megsérült többek között a legjobb góllövő, Eto’o és a feltörekvő Lionel Messi. A kameruni csatárról ráadásul kiderült, kritizálta az edző Frank Rijkaardot és Ronaldinhot.^[25] Ronaldinho szintén elismerte, hogy rossz formában van.^[26] A bajnokság legnagyobb részében a katalánok álltak az első helyen, azonban az újév után a Real Madrid megelőzte őket és megnyerte a bajnokságot. A gránátvörös-kékek a Copa del Rey elődöntőjéig jutottak, ott a Getafe elleni első találkozót 5–2-re nyerték, Messi Diego Maradona Évszázad góljához hasonló találatot szerzett, de a visszavágót 4–0-ra elbukták. Részt vettek a 2006-os FIFA-klubvilágbajnokságon is, de a döntőben egy kései találattal a brazil Internacional diadalmaskodott.^[27] A bajnokok ligájában a nyolcaddöntőben estek ki a későbbi ezüstérmes Liverpool ellen, az angol csapat idegenben lőtt több góllal ment tovább.

A következő szezonban harmadikak lettek a bajnokságban, a bajnokok ligájában és a Copa del Reyben is az elődöntőig jutottak, mindkétszer későbbi győztes (Manchester United ill. Valencia) állította meg őket. A Real Madridtól elszenvedett 4–1-es vereség másnapján Joan Laporta bejelentette, 2008. június 30-tól a Barcelona B edzője, Josep Guardiola veszi át Rijkaard helyét.^[28]

Valdés Puyol Touré Piqué Sylvinho Busquets Messi Iniesta Henry Xavi Eto’o

A szezon után az FC Barcelona B fiatal vezetőedzője, Pep Guardiola vette át Rijkaard feladatkörét. Guardiola magával hozta az akadémián alkalmazott tiki-taka játékstílust. Eladta Ronaldinhót és Decót, a csapatot pedig Xavi, Iniesta és Messi köré építette.

A Barça 4–1-re verte az Athletic Bilbao csapatát a 2009-es Copa del Rey-döntőben, rekordnak számító 29. alkalommal nyerve meg a sorozatot. A pár nappal későbbi Real Madrid elleni 2–6-os siker bebiztosította a 2008–09-es szezon bajnoki címét. A római Stadio Olimpicóban rendezett Bajnokok Ligája-döntőben 2–0-ra győzték le a címvédő Manchester Unitedot, ezzel ők lettek az első spanyol csapat, akik triplázni tudtak.^[30][31][32] A csapat szintén a Bilbao ellen megnyerte a hazai szuperkupát^[33] és az európai szuperkupát is elhódította a Sahtar Doneck ellenében,^[34] ezzel ők lettek az első európai csapat, akik a triplázás után a hazai és az európai szuperkupát is megnyerték. 2009 decemberében a katalánok nyerték a 2009-es FIFA-klubvilágbajnokságot,^[35] ezzel ők lettek az első csapat, akiknek sikerült a sextuple.^[36] A Barcelona 2010-ben két rekordot is megdöntött a spanyol labdarúgásban: 99 pontot szereztek a La Ligában és 9. alkalommal nyerték meg a spanyol szuperkupát.^[37][38]

Valdés Alves Mascherano Piqué Abidal Busquets Pedro Iniesta Villa Xavi Messi

A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovićot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2–1 arányú vereséget nem tudták ledolgozni idegenben (1–0 a Barcának, idegenben lőtt több góllal továbbment a Sevilla). A BL-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3–1-es vereséget szenvedtek, és hazai pályán Piqué egyetlen gólja kevés volt. A drágán megszerzett Ibrahimovicot tavasztól nemigen játszatta Guardiola (a svéd nyáron az AC Milanhoz igazolt). A bajnoki címvédés végül sikerült a Real Madriddal szemben, a katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Madridot.

2010–2011-es idényben történt Laporta utolsó nagyobb igazolása, aki a Valencia játékosa David Villa volt, aki 1 év után került a katalán csapathoz 40 millió euróért (a 2010–es világbajnokság után kiderült, hogy sokat nyert ezzel a Barcelona, mert a csatár ára a világbajnokság után nagyot ugrott).^[39] 2010 nyarán új elnököt választottak Sandro Rosell személyében. Sandro Rosell keze alatt érkezett Alexis Sanchez, Mascherano, Adriano és Cesc Fàbregas.^[40] A klub történelme legjobb éveit élte, a 2010–2011-es évben a spanyol kupa kivételével minden sorozatot megnyert, ezenkívül a Barcelona 96 ponttal zárt az élen a La Ligában és ezzel sorozatban 3-szor nyerte meg a bajnokságot. A Japánban megrendezett klubvilágbajnokságon pedig 4–0 arányban nyert a brazil Santos ellen, ahol Messi két gólt szerzett, Xavi és Fàbregas pedig egyet-egyet rúgott.^[41]

2012 nyarán a klub bejelentette, hogy Tito Vilanova, az addigi FC Barcelona helyettes vezetőedzője, venné át Pep Guardiola helyét a csapatnál, mint edző. Kinevezését követően, Barcelona folytatta sikereit és végül az első helyen végeztek a bajnokságban, ahol 100 pontot szereztek és csak két alkalommal vesztettek. A gólkirály megint Lionel Messi lett, aki 46 gólt szerzett a spanyol bajnokságban.^[42] 2013. május-11-én a Barcelona 22. alkalommal lett spanyol bajnok és még hátra volt a bajnoki szezonból 4 mérkőzés. Végül katalánok 15 ponttal előzték meg a rivális Real Madridot. Elérték az elődöntőt a Copa del Rey-ben és a Bajnokok Ligájában is, előbbiben a Real Madrid, utóbbiban a Bayern München ejtette ki őket. 2012. december 19-én bejelentették, hogy Vilanova elhagyja az edzői posztot, mert kiújult a rákbetegsége.^[43]

2013. július 22-én bejelentették, hogy a Barcelona új edzője a 2013–14 szezonban Gerardo "Tata" Martino.^[44] A csapat megnyerte a spanyol szuperkupát az Atlético Madrid ellen, idegenben szerzett góllal.^[45] 2014. január 23-án, Sandro Rosell lemondott az elnöki posztról és Josep Maria Bartomeu lépett a helyére.^[46] A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kizárta az FC Barcelonát a következő két átigazolási időszakból és megbüntette a spanyol szövetséget is. A katalánok, akik fellebbeztek a döntés ellen, megsértették a nemzetközi átigazolásokra vonatkozó szabályokat, több 18 év alatti futballista szerződtetésénél, ezért alkalmazott a FIFA szankciót.^[47]

2014 júliusában Barcelona klub rekordot döntött Luis Suárez leigazolásával az Liverpool-tól, akiért 82.3 millió €-ot fizettek. Az uruguayi Luis Suárezt a FIFA 9 válogatott mérkőzésről, valamint négy hónapra minden futballtevékenységtől eltiltotta az olasz Giorgio Chiellini megharapásáért a világbajnokságon.^[48][49] Érkezett még Ivan Rakitić az Sevillától.

2014. december végén a Barcelona fellebbezését a Legfelsőbb Sportdöntőbíróság elutasította és az eredeti tilalmat állították vissza, így a klub nem tud igazolni a 2015. nyári és téli átigazolási időszakában. 2015. január 5-én Andoni Zubizarretát menesztették az FC Barcelonától, aki 4 évet töltött el a klubnál sportigazgatóként.^[50] Luis Enrique vezetésével a katalán csapat ismét minden lehetséges trófeát begyűjtött.

2021 áprilisában a Barcelona egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.^[51]

Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2022–23-as szezon végéig 27 alkalommal volt bajnok, 27 alkalommal ezüstérmes és 13 alkalommal bronzérmes. Ezzel a teljesítménnyel Spanyolország második legeredményesebb csapata. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.^[9][52]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	'Helyezés
1928–29	1. hely	1929–30	2. hely	1930–31	4. hely	1931–32	3. hely
1932–33	4. hely	1933–34	9. hely	1934–35	6. hely	1935–36	5. hely
1939–40	9. hely	1940–41	4. hely	1941–42	12. hely	1942–43	3. hely
1943–44	6. hely	1944–45	1. hely	1945–46	2. hely	1946–47	4. hely
1947–48	1. hely	1948–49	1. hely	1949–50	5. hely	1950–51	4. hely
1951–52	1. hely	1952–53	1. hely	1953–54	2. hely	1954–55	2. hely
1955–56	2. hely	1956–57	3. hely	1957–58	3. hely	1958–59	1. hely
1959–60	1. hely	1960–61	4. hely	1961–62	2. hely	1962–63	6. hely
1963–64	2. hely	1964–65	6. hely	1965–66	3. hely	1966–67	2. hely
1967–68	2. hely	1968–69	3. hely	1969–70	4. hely	1970–71	2. hely
1971–72	3. hely	1972–73	2. hely	1973–74	1. hely	1974–75	3. hely
1975–76	2. hely	1976–77	2. hely	1977–78	2. hely	1978–79	5. hely
1979–80	4. hely	1980–81	5. hely	1981–82	2. hely	1982–83	4. hely
1983–84	3. hely	1984–85	1. hely	1985–86	2. hely	1986–87	2. hely
1987–88	6. hely	1988–89	2. hely	1989–90	3. hely	1990–91	1. hely
1991–92	1. hely	1992–93	1. hely	1993–94	1. hely	1994–95	4. hely
1995–96	3. hely	1996–97	2. hely	1997–98	1. hely	1998–99	1. hely
1999–00	2. hely	2000–01	4. hely	2001–02	4. hely	2002–03	6. hely
2003–04	2. hely	2004–05	1. hely	2005–06	1. hely	2006–07	2. hely
2007–08	3. hely	2008–09	1. hely	2009–10	1. hely	2010–11	1. hely
2011–12	2. hely	2012–13	1. hely	2013–14	2. hely	2014–15	1. hely
2015–16	1. hely	2016–17	2. hely	2017–18	1. hely	2018–19	1. hely
2019–20	2. hely	2020–21	3. hely	2021–22	2. hely	2022–23	1. hely
2023–24	2. hely	2024–25		2025–26		2026–27

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Az FC Barcelona, a 2020–2021-es szezont is beleértve, 42 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 31 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Legelső győzelmét 1910-ben, legutóbbi győzelmét 2021-ben aratta. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 2018. április 21-én aratta az FC Barcelona a Sevilla FC ellen. A Madridban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:0 arányban.^[11][53][54]

• Kupagyőztes: 1910, 1912, 1913, 1920, 1922, 1925, 1926, 1928, 1942, 1951, 1952, 1953, 1957, 1959, 1963, 1968, 1971, 1978, 1981, 1983, 1988, 1990, 1997, 1998, 2009, 2012, 2015, 2016, 2017, 2018, 2021

---

Az FC Barcelona 25 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgó-szuperkupa döntőjébe. 16 alkalommal bajnokként, 6 alkalommal kupagyőztesként, 1 alkalommal kupadöntősként és 2 alkalommal bajnoki második helyezettként. Ebből 14 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgó-szuperkupában. Legelső győzelmét 1983-ban, legutóbbi győzelmét 2022-ben aratta.

• Spanyol labdarúgó-szuperkupa : 1983, 1991, 1992, 1994, 1996, 2005, 2006, 2009, 2010, 2011, 2013, 2016, 2018, 2022

1983 és 1986 között rendezték meg 4 alkalommal a ligakupát. Ebből 2-szer került döntőbe az FC Barcelona és mindkét döntőjét meg is nyerte.

• Spanyol ligakupa: 1983, 1986

A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:^[12][56]

• 1902 (Macaya-kupa)
• 1903 (Barcelona-kupa)
• 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
• 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
• 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
• 1935, 1936, 1938

*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.

A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.^[12][56]

Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.^[12][56]

A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:^[57][58]

• 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993

A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2023 augusztusáig az FC Barcelona 46 alkalommal nyerte el a trófeát és 12 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:^[59][60]

• 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
• 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
• 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008
• 2010, 2011, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021
• 2022, 2023

• UEFA-bajnokok ligája/BEK : 5 győzelem: 1992, 2006, 2009, 2011, 2015
• Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) : 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
• Európai szuperkupa : 5 alkalommal: 1992, 1997, 2009, 2011, 2015
• FIFA-klubvilágbajnokság: 3 alkalommal: 2009, 2011, 2015
• 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
• 22 alkalommal UEFA Kupán
• 5 alkalommal Európai Szuperkupán
• Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

• Catalunya kupa: 8 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07, 2012–13, 2013–14
• Vásárvárosok kupája: 3 győzelem : 1958, 1960, 1966
• Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
• Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
• Kis világbajnokság: 1957
• Ramón de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
• Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
• Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913

Az FC Barcelona szurkolóinak beceneve culé, ami a katalán cul szóból származik (angolul: arse), mivel a csapat szurkolói a Camp de la Indústria stadionban, úgy ültek a lelátókon, hogy csak a fenekük látszódott az utcáról és ezért kapták ezt a gúnyos nevet. Spanyolországban, a lakosság 25%-a mondja magát Barcelona szimpatizánsnak, míg a lakosság 32%-a a Real Madrid-ot támogatja.^[61] Felmérések szerint Európa-szerte, jelenleg az FC Barcelonának van a legnagyobb szurkoló tábora.^[62][63] A klub szurkolóinak száma jelentősen növekedett, a 2003–04-es szezontól kezdve 2009-ig.^[63] Az FC Barcelona a világ egyik legjobban támogatott csapata. A közösségi médiában is rengeteg követője van a világon, a Facebookon több mint 102 millió rajongója van 2018 decemberében.^[64]

Bővebben: El Clásico

Az El Clásico egy labdarúgó-mérkőzés Spanyolország két legsikeresebb labdarúgóklubja, az FC Barcelona és a Real Madrid CF között. A két klub Spanyolországban két rivális régióban van, Barcelona Katalóniában, míg Madrid Kasztília területén helyezkedik el. A két terület rivalizálásának főleg politikai és kulturális okai vannak.

Primo de Rivera és különösen Francisco Franco (1939-1975) diktatúrája alatt, Spanyolországban elnyomták a regionális kultúrákat. Spanyol területen az összes nyelvet betiltották, a Spanyol nyelv-en kívül, köztük a katalánt is.^[65] Ebben az időszakban a katalánok szabadságvágya felerősödött és ekkor alakult ki az FC Barcelona jelmondata is "Több, mint egy klub" (Més que un club). Manuel Vázquez Montalbán szerint, a legjobb módja annak, hogy a katalánok bizonyítani tudják identitásukat az hogy csatlakoznak a Barcelonához és ez kevésbé kockázatos mint, hogy titkos Franco ellenes mozgalmakhoz csatlakoznak és ez lehetővé tette számukra, hogy kifejezzék nem tetszésüket az elnyomással és a diktatúrával szemben.

Másrészt, abban az időszakban a Real Madrid volt a spanyol fasiszta rezsim megtestesítője és ezenkívül még a klub elnöke Santiago Bernabeu is harcolt a nacionalista oldalon a spanyol polgárháborúban.^[66] Az 1950-es években a versengést tovább fokozta, amikor vita alakult ki Alfredo di Stéfano átigazolásában, aki végül a Real Madrid kulcsfontosságú játékosa lett és később többször is sikerre vezette a csapatát. Az 1960-as években a versengés elérte az európai színpadot, amikor is a két csapat egymással kétszer is találkozott az Európa Kupa kieséses szakaszában.

Bővebben: Derbi Barceloní

A Barçelona helyi riválisa az Espanyol. A barcelonai csapatot 1900-ban alapította Ángel Rodríguez, a barcelonai egyetem építészmérnök hallgatója. A labdarúgócsapat első otthona Barcelona jómódú városrészében, Sarriában volt. A klub alapító levelében szerepelt, hogy a csapat nyilvánvalóan Barcelona ellenes.^[67] A rivalizálás erősíti a katalán öntudatot és a Real Madrid elleni tudatot.

Hagyományosan, de különösen a Franco rezsim alatt látszódott, hogy az Espanyol meg akart felelni a központi hatóságoknak, míg ennek éles ellentéte az FC Barcelona, akik forradalmi szelleműek voltak.^[68] 1918-ban egy petíció indult az Espanyol ellen. Később az Espanyol szurkolói csatlakoztak a falangistákhoz a Spanyol polgárháborúban, akik a fasiszták mellé álltak. Annak ellenére, hogy ideológiai különbségek vannak a két klub közt, a derbi mindig is fontos volt, a szurkolóknak, a Barcelonának és az Espanyolnak is. Az elmúlt években a rivalizálás már kevésbé politika miatt van. Az Espanyol le is fordította hivatalos nevét és himnuszát spanyol nyelvről katalánra.

Az első mérkőzést egymás ellen 1929. április 7-én játszották, amit a Barcelona 1–0 arányban megnyert. Bár ez a legtöbbet játszott helyi derbi a La Liga történetében, de ez is leginkább a kiegyensúlyozatlan, mivel a Barcelona túlnyomórészt uralkodott a mérkőzéseken.

Utolsó módosítás: 2024. március 14.^[69]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

*A Barcelona B csapatában is pályára lépő játékos.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési év (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Marc-André ter Stegen		Mönchengladbach	1992. április 30. (32 éves)	Borussia Mönchengladbach	28 000 000	2028.06.30.
13	Iñaki Peña		Alicante	1999. március 2. (25 éves)	Utánpótlásból került fel	8 000 000	2026.06.30.
26	Ander Astralaga*		Berango	2004. március 3. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	1000 000	2025.06.30.
Védők
2	Pau Cubarsí		Estanyol	2007. január 22. (17 éves)	Utánpótlásból került fel	1 500 000	2027.06.30.
3	Alejandro Balde		Barcelona	2003. október 18. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	40 000 000	2028.06.30.
4	Ronald Araújo		Rivera	1999. március 7. (25 éves)	Club Atlético Boston River	70 000 000	2026.06.30.
5	Iñigo Martínez		Ondarroa	1991. május 17. (33 éves)	Athletic Bilbao	5 000 000	2025.06.30.
15	Andreas Christensen		Lillerød	1996. április 10. (28 éves)	Chelsea FC	40 000 000	2026.06.30.
23	Jules Koundé		Párizs	1998. november 12. (26 éves)	Sevilla FC	45 000 000	2027.06.30.
24	Eric García		Barcelona	2001. január 9. (23 éves)	Girona FC	20 000 000	2026.06.30.
32	Héctor Fort*		Barcelona	2006. augusztus 2. (18 éves)	Utánpótlásból került fel	10 000 000	2025.06.30.
35	Gerard Martín*		Esplugues de Llobregat	2002. február 26. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	400 000	2025.06.30.
Középpályások
6	Gavi		Los Palacios y Villafranca	2004. augusztus 5. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	90 000 000	2026.06.30.
8	Pedri		Tegueste	2002. november 25. (21 éves)	UD Las Palmas	80 000 000	2026.06.30.
14	Pablo Torre		Soto de la Marina	2003. április 3. (21 éves)	Girona FC	3 000 000	2026.06.30.
16	Fermín López		El Campillo	2003. május 11. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	30 000 000	2027.06.30.
18	Marc Casadó		Sant Pere de Vilamajor	2003. szeptember 14. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	2 500 000	2028.06.30.
20	Dani Olmo		Terrassa	1998. május 7. (26 éves)	Utánpótlásból került fel	60 000 000	2030.06.30.
21	Frenkie de Jong		Arkel	1997. május 12. (27 éves)	AFC Ajax	70 000 000	2026.06.30.
28	Marc Bernal		Berga	2007. május 26. (17 éves)	Utánpótlásból került fel	1 000 000	2026.06.30.
Csatárok
7	Ferrán Torres		Foios	2000. február 29. (24 éves)	Manchester City FC	30 000 000	2027.06.30.
9	Robert Lewandowski		Varsó	1988. augusztus 21. (36 éves)	FC Bayern München	15 000 000	2026.06.30.
10	Ansu Fati		Bissau	2002. október 31. (22 éves)	Brighton & Hove Albion FC	25 000 000	2027.06.30.
11	Raphinha		Porto Alegre	1996. december 14. (27 éves)	Leeds United FC	50 000 000	2027.06.30.
18	Pau Víctor		San Cugat del Vallés	2001. november 26. (22 éves)	Girona FC	1 500 000	2029.06.30.
19	Lamine Yamal		Esplugues de Llobregat	2007. július 13. (17 éves)	Utánpótlásból került fel	120 000 000	2026.06.30.
38	Marc Guiu*		Granollers	2006. január 4. (18 éves)	Utánpótlásból került fel	2 500 000	2025.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Clément Lenglet	védő		Beauvais	1995. június 17. (29 éves)	Atlético Madrid	10 000 000	2025.06.30.
Álex Valle	védő		Badalona	2004. április 25. (20 éves)	Celtic FC	2 500 000	2025.06.30.
Oriol Romeu	középpályás		Ulldecona	1991. szeptember 24. (33 éves)	Girona FC	2 000 000	2022.06.30.
Vitor Roque	támadó		Timóteo	2005. február 28. (19 éves)	Real Betis	30 000 000	2025.06.30.

Bővebben: Az FC Barcelona labdarúgóinak listája

Jordi Alba Paulino Alcántara Thiago Alcântara Guillermo Amor Sergi Barjuán José Mari Bakero Txiki Begiristain Sergio Busquets Luis Enrique Josep Escolà Cesc Fàbregas Abelardo Fernández[13] Albert Ferrer[13] Jon Andoni Goikoetxea[13] Marià Gonzalvo Sígfrid Gràcia

Josep Guardiola Xavi Hernández Andrés Iniesta Bojan Krkić Mariano Martín Gaizka Mendieta[13] Migueli Miguel Ángel Nadal[13] Ferran Olivella Vicenç Piera Gerard Piqué Pedro Pedri José Manuel Pesudo[3] Carles Puyol Antoni Ramallets

Miguel Reina[3] Pepe Reina Carles Rexach Joaquim Rifé César Rodríguez Salvador Sadurní Josep Samitier Joan Segarra Ramon Torralba Antoni Torres Javier Urruticoechea Víctor Valdés David Villa Juan Zambudio Velasco[13] Martí Ventolrà Ricardo Zamora[13]

Andoni Zubizarreta[13]

Gary Lineker Diego Maradona Javier Mascherano Lionel Messi Hans Krankl Adriano Dani Alves Philippe Coutinho Maxwell Neymar Raphinha Rivaldo Romário Ronaldinho Ronaldo Sylvinho

Hriszto Sztoicskov Robert Lewandowski Samuel Eto’o Alexis Sánchez Claudio Bravo Arturo Vidal Ivan Rakitić Michael Laudrup Allan Simonsen Andreas Christensen Franck Kessié Éric Abidal Ludovic Giuly Thierry Henry Lilian Thuram Antoine Griezmann

Ousmane Dembélé Jules Koundé Phillip Cocu Johan Cruyff Frank de Boer Patrick Kluivert Ronald Koeman Michael Reiziger Frenkie de Jong Czibor Zoltán Kocsis Sándor Kubala László Plattkó Ferenc Rafael Márquez Bernd Schuster Marc-André ter Stegen

Eulogio Martínez Cayetano Ré Deco Luís Figo Zlatan Ibrahimović Luis Suárez

• Berkessy Elemér (1934–1936)
• Czibor Zoltán (1958–1961)
• Kubala László (1951–1961)
• Kocsis Sándor (1958–1966)
• Nyers István (1956–1957)
• Plattkó Ferenc (1923–1930)
• Simatoc Miklós (1950–1952)
• Szalay Tibor (1961–1962)

Az FC Barcelona játékosai eddig 20 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Lionel Messi, aki nyolc ízben is gólkirály lett, illetve 50 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Messi elnyerte az európai aranycipőt is.^[70]

Év	Ország	Játékos neve	Gólok száma	Mérkőzések száma	Egyéb díj
1942–43		Mariano Martín	32	23
1948–49		César Rodríguez	28	24
1964–65		Cayetano Ré	25	30
1970–71		Carles Rexach	17	28
1978–79		Hans Krankl	29	30
1980–81		Enrique Castro	20	30
1981–82		Enrique Castro	26	32
1993–94		Romário	30	33
1996–97		Ronaldo	34	37	aranycipő
2005–06		Samuel Eto’o	26	34
2009–10		Lionel Messi	34	35	aranycipő
2011–12		Lionel Messi	50	37	aranycipő
2012–13		Lionel Messi	46	32	aranycipő
2015–16		Luis Alberto Suárez	40	35	aranycipő
2016–17		Lionel Messi	37	34	aranycipő
2017–18		Lionel Messi	34	36	aranycipő
2018–19		Lionel Messi	36	34	aranycipő
2019–20		Lionel Messi	25	33
2020–21		Lionel Messi	30	35
2022–23		Robert Lewandowski	23	34

Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó európai vagy Európában játszó labdarúgót díjazták. 2010-től a FIFA adja át a díjat. A France Football magazin által 1956-ban alapított Aranylabdát, és a FIFA év játékosa díjat vonták össze. 2016. szeptember 16-án bejelentették, hogy miután lejárt a FIFA és a France Football együttműködési szerződése, azt nem újítják meg, így az év legjobb játékosát a 2010 előtti gyakorlathoz visszatérve ismét a francia szaklap Aranylabda díjával jutalmazzák. Ezt a díjat a világon bárhol játszó futballista megkaphatja. Az FC Barcelona csapatából eddig hat labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Lionel Messi, aki hat alkalommal is elnyerte a trófeát.^[3][71]

Év Ország Játékos neve 1960 Luis Suárez 1973 Johan Cruyff 1974 Johan Cruyff 1994 Hriszto Sztoicskov 1999 Rivaldo 2005 Ronaldinho 2009 Lionel Messi 2010 Lionel Messi 2011 Lionel Messi 2012 Lionel Messi 2015 Lionel Messi 2019 Lionel Messi

A FIFA Év edzője díjat a FIFA hozta létre 2010-ben. Ezt a díjat a világon bárhol dolgozó edző megkaphatja. Az FC Barcelona csapatából eddig két edző nyerte el.

Év	Edző	Csapat
2011	Josep Guardiola	Barcelona
2015	Luis Enrique	Barcelona

Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazta, akit a nemzetközi labdarúgásban részt vevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választottak meg. Az FC Barcelona csapatából négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.^[72] Az 1991-ben alapított díjat 2010-ben megszüntette a FIFA és helyette létrehozta a FIFA Aranylabdát. 2016. szeptember 16-án bejelentették, hogy miután lejárt a FIFA és a France Football együttműködési szerződése azt nem újítják meg, így a FIFA újra átadja Az év labdarúgója elismerését.^[73]

Év Ország Játékos neve 1994 Romário 1996 Ronaldo 1999 Rivaldo 2004 Ronaldinho 2005 Ronaldinho 2009 Lionel Messi 2019 Lionel Messi

Az év férfi labdarúgója-díjat az UEFA hozta létre 2011-ben, miután a France Football Magazin által alapított Aranylabdát összevonták a FIFA év játékosa díjjal és megszüntették az UEFA – Év labdarúgója díjat. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazza, akit az újságírók szavazatai alapján az év legjobb játékosának választottak meg.^[74][75]

Év Ország Játékos neve 2010–11 Lionel Messi 2011–12 Andrés Iniesta 2014–15 Lionel Messi

Az UEFA Év labdarúgója díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző szezon legjobb játékosának választottak meg. A díjat a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. A díjat 2011-ben felváltotta az év férfi labdarúgója-díj.

Év Ország Játékos neve 2005–06 Ronaldinho 2008–09 Lionel Messi

Az UEFA Legjobb hátvéd díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb hátvédjének választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Középpályással, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon	Játékos	Csapat
2005–2006	Carles Puyol	Barcelona

Az UEFA Legjobb középpályás díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb középpályásának választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon	Játékos	Csapat
2005–2006	Deco	Barcelona
2008–2009	Xavi Hernández	Barcelona

Az UEFA Legjobb csatár díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb csatárának választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon	Játékos	Csapat
2004–2005	Ronaldinho	Barcelona
2005–2006	Samuel Eto’o	Barcelona
2008–2009	Lionel Messi	Barcelona

Az UEFA Év edzője díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában dolgozó edzőt díjazták, aki az előző Bajnokok Ligája szezon győztes csapat edzője volt. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és a Legjobb Csatárral együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2006-ban a díjat megszüntették. A Barcelona egyetlen edzője, aki ezt a díjat megkapta (még fenn állt), Frank Rijkaard.^[76]

Szezon	Edző	Csapat
2005–2006	Frank Rijkaard	Barcelona

Az Aldo Roviráról elnevezett díjat, az FC Barcelona korábbi igazgatójának Josep Lluis Rovira-nak a fiáról nevezték el, aki 2009-ben tragikus körülmények között elhunyt. 2010 óta a Barcelona és a katalán média meghatározó személyiségei ítélik oda minden szezon után.

Év Ország Játékos neve 2009–10 Lionel Messi 2010–11 Lionel Messi 2011–12 Éric Abidal 2012–13 Lionel Messi 2013–14 Javier Mascherano 2014–15 Lionel Messi 2015–16 Luis Alberto Suárez 2016–17 Lionel Messi 2017–18 Lionel Messi 2018–19 Gerard Piqué 2019–20 Marc-André ter Stegen 2020–21 Pedri 2021–22 Gavi 2022–23 Marc-André ter Stegen

A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona tizenegy labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets és Víctor Valdés nyújtotta, akik öt alkalommal bizonyultak a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ők vezetik a kupa örökranglistáját is.^[3]

Év	Ország	Játékos neve	Kapott gólok száma	Mérkőzések száma
1947–48		Juan Zambudio Velasco	31	26
1951–52		Antoni Ramallets	40	28
1955–56		Antoni Ramallets	24	29
1956–57		Antoni Ramallets	35	29
1958–59		Antoni Ramallets	22	28
1959–60		Antoni Ramallets	24	27
1965–66		José Manuel Pesudo	15	22
1968–69		Salvador Sadurní	18	30
1972–73		Miguel Reina	21	34
1973–74		Salvador Sadurní	22	30
1974–75		Salvador Sadurní	19	24
1977–78		Pedro María Artola	25	29
1983–84		Javier Urruticoechea	26	32
1986–87		Andoni Zubizarreta	29	43
2004–05		Víctor Valdés	25	35
2008–09		Víctor Valdés	31	35
2009–10		Víctor Valdés	24	38
2010–11		Víctor Valdés	16	32
2011–12		Víctor Valdés	28	35
2014–15		Claudio Bravo	19	37
2022–23		Marc-André ter Stegen	18	38

• Legeredményesebb játékos: Paulino Alcántara 357 mérkőzésen 357 gólt szerzett 1912 és 1927 között
• Legeredményesebb játékos a spanyol labdarúgó-bajnokságban: Lionel Messi 474 gólt szerzett 2004–2021
• Leghosszabb góllövési sorozat: Mariano Martín tíz egymást követő mérkőzésen tizennyolc találatot ért el az 1943. február 14-től 1943. október 3-ig terjedő időszakban
• Az európai kupák legeredményesebb játékosa: Lionel Messi 128 gólt szerzett 2004–2021 (120 UEFA-bajnokok ligája, 3 UEFA-szuperkupa 5 egyéb találat)

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül. A mezen 2006 óta az UNICEF logója látható.

A Barca hazai és vendég mezei a 2023–2024-es szezonig:

1899–1910

1911–1913

1913–1920

1920–1939

1939–1949

1955 C. de Fires

1950–1991

1991–1992

1992–1995

1995–1998

1997–98

1998–1999

1998–2000

2000–2001

2001–2002

2002–2003

2003–2004

2004–2005

2005–2006

2006–2007

2007–2008

2008–2009

2009–2010

2010–2011

2011–2012

2012–2013

2013–2014

2014–2015

2015-2016

2016-2017

2017-2018

2018-2019

2019–2020

2020–2021

2021–22

2022–23

2023–24

2024–25

1899–1914

1914–1928

1928–1939

1939–1950

1950–1974

1974–1982

1982–1985

1985–1991

1989

1991–1992

1992–1995

1995–1997

1997–1998

1998–1999

1999–2001

2001–2002

2002–2003

2003–2004

2004–2005

2005–2006

2006–2007

2007–2008

2008–2009

2009–2010

2010–2011

2011–2012

2012–2013

2013–2014

2014–2015

2015–2016

2016-2017

2017-2018

2018–2019

2019–2020

2020–2021

2021–22

2022–23

2023–24

2024–25

Frissítve: 2021. november 5-én: ^[77]

Elnök	Joan Laporta
Alelnök	Jordi Cardoner
A Barça Alapítvány első alelnöke és igazgatója	Rafael Yuste Abel
Alelnök a gazdasági és méltányosságért, valamint az Espai Barçaért felelős	Eduard Romeu Barcelo
Intézményi alelnök	Elena Fort Cisneros
A kereskedelmi terület alelnöke	Oriol Tomàs
A labdarúgó csapatért felelős igazgató	Javier Bordas
Igazgatósági tag, a női csapatért, a Barcelona B-ért és az ifjúsági futballért	Xavier Vilajoana
Titkár	Josep Cubells Ribe
Kincstárnok	Ferran Olive Canovas
Testületi tagok	Josep Maria Albert Turco

2021. november 5-től:^{[78][79][80][81]}

Vezetőedző	Hansi Flick
Asszisztens edzők	Felip Ortiz
Sportigazgató	Ramon Planes
Vezérigazgatók	Òscar Grau Mateu Alemany
Vezetési tanácsadó	Jordi Cruyff
Erőnléti edzők	Albert Roca Dani Romero
Kondiciónáló edző	Jaume Bartrés
Kapusedző	José Ramón de la Fuente
Főelemző	Raúl Peláez
Technikai asszisztens	Joan Barbarà
Vezető megfigyelő	José Mari Bakero
Megfigyelők	Jordi Melero Urbano Ortega Miki Albert Carles Rexach Josep Moratalla Nino Lema Bojan Krkić Juan Carlos Rojo Jon Andoni Goikoetxea
Fizioterapeuták	Daniel Benito Juanjo Brau Xavi López Xavi Linde Xavier Elain Jordi Mesalles Sebas Salas
Orvosok	Daniel Florit Ricard Pruna Xavier Yanguas
FC Barcelona B csapat vezetőedzője	Sergi Barjuán
FC Barcelona B csapat technikai igazgatója	José Mari Bakero
Akadémia igazgató (La Masia)	Jordi Roura
Felderítők vezetője	Álex García
Az ifjúsági futball vezetője	Patrick Kluivert
Juvenil A vezetője	Franc Artiga
Juvenil B vezetője	Òscar López
Képviselő	Carles Naval
Intézményi és sportkapcsolatok	Guillermo Amor

Bővebben: Camp Nou

• Név: Camp Nou
• Város: Barcelona
• Befogadóképesség: 99 354 fő
• Felavatás: 1957. szeptember 24.
• Játéktér: 105 x 72 m
• Más egységek: La Masía

Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.^[82]

katalán nyelven	spanyol fordítás	magyar fordítás
Tot el camp És un clam Som la gent blaugrana Tant se val d’on venim Si del sud o del nord Ara estem d’acord, estem d’acord, Una bandera ens agermana Blaugrana al vent Un crit valent Tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaarça! Jugadors, seguidors Tots units fem força Són molts anys plens d’afanys Són molts gols que hem cridat I s’ha demostrat, s’ha demostrat Que mai ningú no ens podrà tòrcer Blaugrana al vent Un crit valent Tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaarça!	Todo el campo Es un clamor Somos la gente azulgrana No importa de dónde vengamos Si del sur o del norte Ahora estamos de acuerdo, estamos de acuerdo Una bandera nos hermana Azulgrana al viento Un grito valiente Tenemos un nombre, lo saben todos: ¡Barça, Barça, Baaarça! Jugadores, seguidores Todos unidos hacemos fuerza Son muchos años llenos de afición Son muchos goles que hemos gritado Y se ha demostrado, se ha demostrado Que nunca nadie nos podrá vencer Azulgrana al viento Un grito valiente Tenemos un nombre, lo saben todos: ¡Barça, Barça, Baaarçca!	Az egész stadion Egy nagy hangzavar Mi vagyunk a kék-vörösek Nem számít honnan jövünk Délről-e vagy északról Most egyek vagyunk, egyek vagyunk Egy zászló minket összeköt Kék-vörös a szélben Egy bátor kiáltás Van egy nevünk, mindenki tudja: Barça, Barça, Baaarça! Játékosok, szurkolók Együtt erősek vagyunk Annyi lelkesedéssel teli év Annyi gólt kiáltottunk S bebizonyosodott, bebizonyosodott Hogy soha senki minket legyőzni nem fog Kék-vörös a szélben Egy bátor kiáltás Van egy nevünk, mindenki tudja: Barça, Barça, Baaarça!

A klubnak összesen eddig 68 edzője volt. Legtovább, Johan Cruijff volt, aki 8 szezonon keresztül vezette a csapatot 1988-tól 1996-ig. A klub legsikeresebb korszakát Josep Guardiolával élte át, amikor is a csapat egy idény alatt megnyert mindent. A klub eddigi összes edzője:

Eddig összesen 48 elnöke volt a Barcelona csapatának, 2 alkalommal volt Elnöki tanács és 1 alkalommal Átmeneti adminisztratív tanács. Legtovább, Josep Lluís Núñez volt a klub elnöke, aki 1978-tól 2000-ig töltötte be ezt a pozíciót. A klub eddigi összes elnöke:^[83]

Név	Tól	Ig	Név	Tól	Ig
Walter Wild	1899	1901	Esteve Sala	1934	1935
Bartomeu Terrades	1901	1902	Josep Sunyol	1935	1936
Paul Haas	1902	1903	Elnöki tanács	1936	1939
Arthur Witty	1903	1905	Joan Soler	1939	1940
Josep Soler	1905	1906	Enrique Piñeyro	1940	1942
Juli Marial	1906	1908	Josep Vidal-Ribas	1942
Vicenç Reig	1908		Enrique Piñeyro	1942	1943
Hans Gamper	1908	1909	Josep Antoni de Albert	1943
Otto Gmelin	1909	1910	Josep Vendrell	1943	1946
Hans Gamper	1910	1913	Agustí Montal i Galobart	1946	1952
Francesc de Moxó	1913	1914	Enric Martí Carreto	1952	1953
Àlvar Presta	1914		Francesc Miró-Sans	1953	1961
Joaquim Peris de Vargas	1914	1915	Enric Llaudet	1961	1968
Rafael Llopart	1915	1916	Narcís de Carreras	1968	1969
Gaspar Rosés	1916	1917	Agustí Montal i Costa	1969	1977
Hans Gamper	1917	1919	Raimon Carrasco i Azemar	1977	1978
Ricard Graells	1919	1920	Josep Lluís Núñez	1978	2000
Gaspar Rosés	1920	1921	Joan Gaspart i Solves	2000	2003
Hans Gamper	1921	1923	Enric Reyna i Martínez	2003
Enric Cardona	1923	1924	Átmeneti adminisztratív tanács	2003
Hans Gamper	1924	1925	Joan Laporta	2003	2006
Arcadi Balaguer	1925	1929	Elnöki tanács	2006
Tomàs Rosés	1929	1930	Joan Laporta	2006	2010
Gaspar Rosés	1930	1931	Sandro Rosell	2010	2014
Antoni Oliver	1931		Josep Maria Bartomeu	2014	2020
Joan Coma	1931	1934	Joan Laporta	2021	-

• Hivatalos oldal
• A Barcelona legnagyobb magyar szurkolói oldala
• Magyar Barça szurkolói/múzeumi/történelmi oldal
• FC Barcelona personal website collection (FCB Fan Clubs around the world, programme, ticket, pennant and match day badges)
• Kormanik Zsolt–Moncz Attila: Barcelona. A 2005-06-os BL-győzelem és a klub históriája; Aréna 2000, Bp., 2006 (Stadion könyvtár)
• Ferenczi Attila: A Barcelona (2-3-2-3) játékrendszer, avagy A négyesláncok és a rombusz; Holland Komplex Labdarúgó Iskola Alapítvány, Bp., 2006 (Rendszerjáték sorozat)
• Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: FC Barcelona; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Bp., 2007 (A világ leghíresebb futballklubjai)
• Moncz Attila: 110 év, 110 Barca. A világhírű katalán klub története 110 csapatképpel; 2000, Bp., 2009 (Híres játékosok, felejthetetlen meccsek)
• Kormanik Zsolt–Moncz Attila: Az FC Barcelona legjobb 50 futballistája, 1899–2007; 2. átdolg. kiad.; Aréna 2000, Bp., 2011 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
• Moncz Attila: FC Barcelona. A világ legjobb futballklubja; Szeli Mátyás: Barcelonai dinasztia fejezet, Molnár Csaba: A korszak 25 legjobb játékosa fejezet; Aréna 2000, Bp., 2011
• Graham Hunter: Barça. A világ legjobb csapatának története; ford. Hegedűs Henrik, Mártha Bence, Nagy Ádám; Akadémiai, Bp., 2012
• Tóth Sándor: FC Barcelona vs CF Real Madrid. Több, mint futball; Sanoma Media Budapest, Bp., 2013
• Richard Fitzpatrick: El clásico. FC Barcelona – Real Madrid. A legnagyobb rangadó; ford. Zentai György; Gabo, Bp., 2013
• Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az El Clásico, és ami mögötte van. Barcelona – Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aba, Bp., 2014
• Guillem Balagué: Barça. Több mint egy klub. A legendás futballcsapat képes története; ford. Varga Csaba Béla; Kossuth, Bp., 2014
• Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az FC Barcelona bajnoki címei; Aposztróf, Bp., 2015
• Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában. Barcelona – Real Madrid; ford. Zentai György; Gabo, Bp., 2015
• Győri Szabó Róbert: FC Katalónia. A Barça és a katalán függetlenség; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2016
• Guillem Balagué: Barça. Több mint egy klub. A legendás futballcsapat képes története; ford. Varga Csaba Béla, Cooper Eszter; Kossuth, Bp., 2017
• Johan Cruyff: Totális foci. Önéletrajz; közrem. Jaap de Groot, ford. Balogh Tamás, előszó Bede Márton; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2017
• Hetyei László: Az FC Barcelona 21. századi sztárjai; Aposztróf, Bp., 2018
• A Barça legendái; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Bp., 2019

Az FC Barcelona átigazolásai