V. Henrik angol király

Ez a szócikk az angol királyról szól. Hasonló címmel lásd még: V. Henrik (egyértelműsítő lap).

V. Henrik
Dei Gracia Rex Anglie et Francie Dominus Hibernie
Anglia királya
Uralkodási ideje
1413. március 21. – 1422. augusztus 31.
Koronázása	1413. április 9.
Elődje	IV. Henrik angol király
Utódja	VI. Henrik angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Lancaster-ház
Született	1387. augusztus 19. Monmouth, Wales
Elhunyt	1422. augusztus 31. (35 évesen) Vincennes-i vár
Nyughelye	Westminsteri apátság, London
Édesapja	IV. Henrik angol király
Édesanyja	Mary de Bohun
Testvére(i)	John of Lancaster, 1st Duke of Bedford Hunfredo de Gloucester Thomas of Lancaster, 1st Duke of Clarence Lancasteri Filippa dán királyné Blanche of England
Házastársa	Valois Katalin
Gyermekei	VI. Henrik angol király
V. Henrik aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. Henrik angol király (Monmouth, Wales, 1387. augusztus 19. – Vincennes, 1422. augusztus 31.) IV. Henrik és Mary de Bohun fia. Walesi hercegként híresen bohém életet élt, de trónra lépésekor szakított korábbi életmódjával. A középkori Anglia egyik legkiemelkedőbb hadvezére, igazi katonakirály volt.

Királyként közbocsánatot hirdetett. A papság jóindulatát azzal iparkodott kiérdemelni, hogy John Wycliffe híveit (és a velük rokonszenvező lollardokat) hevesen üldözte. Henrik fő törekvése a francia trón elnyerése, az egykori franciaországi angol birtokok visszafoglalása volt.

1415. augusztus 13-án nagyjából tizenkétezer katonával partra szállt Normandiában. Négy nappal később megkezdte Harfleur ostromát, amely csak szeptember 22-én kapitulált előtte. Október 25-én az azincourt-i csatában súlyos vereséget mért a francia lovasseregre.^[1]

1417 augusztusában újra átvitorlázott Normandiába, amikor az orléans-i párt a dauphinnel egyetértve, a burgundi herceget meggyilkoltatta, mire fia, Jó Fülöp még szorosabban kötődött Angliához. Az elszigetelt francia udvar kénytelen volt tehát békét kötni, mely 1420. május 21-én Troyes-ban létrejött. Ennek értelmében Henrik VI. Károly francia király leányát, Katalint feleségül vette, apósának halála után pedig a francia koronát is megörökölte volna, mely Katalintól származó gyermekeire is átszállt volna.

Természetesen a dauphin tiltakozott a szerződés ellen s a fellázított skótok támogatására számítva újra megindította a háborút. 1421. március 23-án Baugé (ma Baugé-en-Anjou része) mellett megverte ugyan az angolokat, de ennek hírére Henrik újabb sereggel hajózott át Franciaországba, ahol megint győztesen előnyomult; tervei keresztülvitelében azonban korai halála megakadályozta.

Felesége, Valois Katalin egy gyermeket szült Henriknek, a későbbi VI. Henriket.

Mint uralkodó, igazságszerető és törvénytisztelő volt. A középkor egyik kiemelkedő hadvezére, Angliában nemzeti hősként tekintenek rá. Özvegye, Katalin utóbb Owen Tudorhoz ment feleségül, kinek utódai VII. Henrikkel jutottak Anglia trónjára. V. Henrik a hőse William Shakespeare azonos című királydrámájának.

Hirtelen halt meg 1422. augusztus 31.-én a Vincennes-i kastélyban. Feltehetőleg vérhasban halt meg, Meaux ostroma alatt.^[2] Azonban a betegség halála előtt már jóval korábban cselekvőképtelenné tehette. Halálának másik lehetséges oka a hőguta, halálát megelőző nap teljes testpáncélban lovagolt. 35 éves volt és 9 évig uralkodott.

Röviddel a halála előtt, fivérét János bedfordi herceget Franciaország régensévé, a trónörökös oltalmazójává nevezte ki, VI. Henrik, ekkor még csak néhány hónapos volt. Henrik nem élt azzal a lehetőséggel, hogy Franciaország királyává koronázzák, amire magabiztosan számíthatott a troyes-i megállapodás révén.

Henrik bajtársai, Lord Steward és John Sutton, Dudley bárója visszavitték Henrik testét Angliába, hogy királyi temetést kapjon. 1422. november 7-én temették el a Westminsteri apátságban. 1953-ban exhumálták a sírját és kiderült, hogy Henrik mellé temették Richard Courtenay-t, ez spekulációhoz vezetett, hogy Henrik és Courtenay talán szerelmesek voltak. Henrik utolsó akarata, hogy miként temessék el és erre konkrét utasításokat adott, azonban nem említette a mással való együtt temetést.^[3]

• Bokor József (szerk.). Henrik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26. 
• Mártonffy András: Agyműtét a középkorban, érzéstelenítés nélkül (= az 1403-as shrewsburyi csatában Henrik koponyájába fúródott nyílvessző eltávolítása). Képmás.hu. (Hozzáférés: 2022. január 23.)

• V. Henrik bölcsője

Előző uralkodó: IV. Henrik

Anglia királya 1413 – 1422

Következő uralkodó: VI. Henrik