Peter Rosegger

Peter Rosegger
Született	1843. július 31.[1][2][3][4][5] Kluppeneggerhof
Elhunyt	1918. június 26. (74 évesen)[1][6][2][3][4] Krieglach[6]
Álneve	Gabriel Fels Peter Kettenfeier Petri Kittenfeier
Állampolgársága	osztrák
Gyermekei	öt gyermek: Margarete Rosegger Hans Ludwig Rosegger
Szülei	Maria Roßegger Lorenz Roßegger
Foglalkozása	költő író
Iskolái	Grazi Egyetem
Kitüntetései	Ferenc József-rend nagykeresztje a Bécsi Egyetem díszdoktora[7] a Heidelberg Egyetem díszdoktora a Grazi Egyetem díszdoktora
Sírhelye	Krieglach
Peter Rosegger aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Rosegger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Peter Rosegger (Alpl, Stájerország, Osztrák Császárság, 1843. július 31. – Krieglach, Stájerország, Osztrák–Magyar Monarchia, 1918. június 26.) osztrák költő, író.

Bár csak egy kisebb tartomány, a stájer földi északi hegyvidék és népélet ábrázolására szorítkozott, kora legnagyobb osztrák írói közé emelkedett. Írói pályája jó példa a folklór és az irodalom érintkezésére is.

Mürzzuschlag mellett, a kis Alm hegyi majorságban, egy zsellércseléd és egy szénégető lány fiaként született. Inasnak adták egy vándor foltozó-szabóhoz, aki a tanyákat, majorokat látogatta. Heteket töltött egy-egy parasztcsalád körében. Miután felszabadult, még négy évig élt hasonló viszonyok között, megismerve a környék hajlékait és a bennlakók szegényes életét. Az embereknek elmesélte történeteit, nótákat rögtönzött citerajátékához, nevét megismerte a helyi nép. Elmondása szerint 1858-ban egy kalendárium irodalmi közlései között olvasta August Silberstein bécsi író egy parasztnovelláját, ez ébresztett benne vágyat az írásra. Végre felfigyeltek rá magasabb körökben is, felkarolták, tanítatták, de a nagyvilág idegen maradt számára. Kapcsolatba került Robert Hamerling, Ludwig Anzengruber és más írókkal, ez nagy lendületet adott írói tehetségének. 1876-tól kezdve saját folyóiratot adott ki Heimgarten címen, melyet nagyrészt egymaga töltött meg élénk, valós – néha stájer nyelvjárásban írt – történeteivel. Szülőhelyétől nem tudott igazán elválni. Krieglachban villát épített magának, ott halt meg az első világháború végén. Egykori háza ma múzeum.

Mesélőkedve kifogyhatatlan volt, de általában csak arról szólt, amit maga látott, hallott. Megható, tragikus, tréfás esetek ezreit írta meg, minden túldíszítettség nélkül. Az erdő, a szegény egyszerűség és a hegyvidék különös lakossága szól belőlük; képzelete friss, írásmódja könnyed. A történeteit átható hangulat is a népköltésből való. Az eltanult érzelgősség idegen tőle, természetleírásai elütnek a megszokott irodalmitól. Ősi primitív fogékonysággal éli át és adja vissza a természet nyelvét. Írásaiból a nép ismerete és szeretete árad.

Összes műveinek sorozata a néprajznak és a folklórnak is kincsesbányája. Heimgarten című folyóiratában számos szakszerű néprajzi dolgozata is megjelent. Köztük: Az alpin mázas kemencéről, XVII. évf; Kenyérsütés módjai, XXX. évf.; Parasztok házi ünnepei, III., V. és XVI. évf.; Halotti énekek, IV., VI., XIII., XV. évf.; Vallásos népművészetről XVII. évf.; „Marterl" táblák (szerencsétlenség vagy bűntett színhelyén felállított táblák festett képekkel és versekkel) IV. évf.; Sorozatos közlés népi színjátékokról: IV., V., VII., IX., XII., XVI., XXIV., XXVIII., XXXV. évf.; Az alpin parasztház és részei III., VII., XIX., XXV., XXXI. évf.; stb.

• Citera és cimbalom, 1870
• Az én dalom, 1911
• Stájer fegyveráldás, (Ottokar Kernstockkal), 1916

• Buch der Novellen (3 kötet)
• Sonderlinge aus den Alpen
• Der Schelm in den Bergen (2 kötet)

• Die Schriften des Waldschulmeisters, 1875 (Az erdei iskolamester írásai)^[8]
• Heidepeters Gabriel, 1882 (Heidepeters Gabriel)
• Der Gottsucher, 1883 (Isten keresője)
• Jakob der Letzte, 1888 (Az utolsó Jákob)
• Peter Mayr. Der Wirt an der Mahr, 1891 (Peter Mayr. A földesúr a Mahr-nál)
• Das ewige Licht, 1897 (Az örök fény)
• Erdsegen, 1900 (Föld áldása)
• Weltgift, 1901 (Világméreg)
• Inri, 1905 (Inri)
• Die Försterbuben, 1907 (Az erdész fiúk)
• Martin der Mann, 1908 (Martin, az ember)
• Die beiden Hänse (A két Hans)

• Waldheimat, 1877 (Erdei otthon)
• Mein Weltleben, 1898, 1914 (Világéletem)
• Schriften in Steirischer Mundart, 1907 (Betűtípusok stájer nyelvjárásban)

Gesammelte Werke (40 Bände), 1913–1916 (Összegyűjtött művek, 40 kötet).

• Petike, Elbeszélések; vál., ford. Kőrösi Henrik; Szt. István Társulat, Bp., 1904
• Eszmék a nevelésről; bev., ford. Tamás Károly, Peter Rosegger: Der Schriften des Waldschulmeisters c. műve nyomán; Botschar Ny., Beszterce, 1908
• Amikor még parasztgyerek voltam...; ford. Nyireő Éva;  Tarka Könyvek, Bp., 1921 (Tarka Könyvek I. sorozat)
• I. N. R. I.; Peter Rosegger regénye után filmre írta Robert Wiene; Szfinksz, Bp., 1923 (Filmkönyvek)
• Adalbert Stifter: Hegyikristály. Két régi osztrák karácsonyi történet / Peter Rosegger: Karácsony éjszakáján; ford. Tandori Dezső; Eri, Budapest, 2005

• Solymossy Sándor (1918). Peter Rosegger (PDF). Ethnographia 29. évfolyam (1–4. szám), 168–169. o. [2021. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 2.) 
• Розеггер. In Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона. (oroszul) Szentpétervár: Ф. А. Брокгауз – И. А. Ефрон. 1890–1907. Hozzáférés: 2021. január 25.