HU221876B1 - Kéziszerszám támasztókarral és reteszelőszerkezettel, valamint eljárás annak alkalmazására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya kéziszerszám támasztókarral ésreteszelőszerkezettel, valamint eljárás annak alkalmazásárakötőelemek, mint csavaranyák, csavarok vagy hasonló elemek oldásához.A kéziszerszám három fő részből áll: az 1 támasztókarból, a 2nyomatékkarból és a 3 perselyből. A 3 persely feladata az, hogymegfogja a csavarfejet, és a 6 tengelyről közvetítse a nyomatékot. Az1 támasztókar arra szolgál, hogy megtámassza a szerszámot valamelytámasztófelületén, a 2 nyomatékkar pedig a nyomaték kifejtéséreszolgál. Mind az 1 támasztókar, mind pedig a 2 nyomatékkarreteszelőszerkezettel van ellátva, amely a 6 tengelyhez viszonyítvaugyanabban az irányban reteszel, és azt eredményezi, hogy a 2nyomatékkar által kifejtett nyomatékot az 1 támasztókar kilincsművefenntartja. A kéziszerszám célszerűen a 8 nyomatékfokozó szerkezettelis el van látva. ŕ

Description

KIVONAT

A találmány tárgya kéziszerszám támasztókarral és reteszelőszerkezettel, valamint eljárás annak alkalmazására kötőelemek, mint csavaranyák, csavarok vagy hasonló elemek oldásához. A kéziszerszám három fő részből áll: az 1 támasztókarból, a 2 nyomatékkarból és a 3 perselyből. A 3 persely feladata az, hogy megfogja a csavarfejet, és a 6 tengelyről közvetítse a nyomatékot. Az 1 támasztókar arra szolgál, hogy megtámassza a szerszámot valamely támasztófelületén, a 2 nyomatékkar pedig a nyomaték kifejtésére szolgál. Mind az 1 támasztókar, mind pedig a 2 nyomatékkar reteszelőszerkezettel van ellátva, amely a 6 tengelyhez viszonyítva ugyanabban az irányban reteszel, és azt eredményezi, hogy a 2 nyomatékkar által kifejtett nyomatékot az 1 támasztókar kilincsműve fenntartja. A kéziszerszám célszerűen a 8 nyomatékfokozó szerkezettel is el van látva.

HU 221 876 B1

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 5 lap ábra)

HU 221 876 Bl

A találmány tárgya támasztókarral és reteszelőszerkezettel ellátott kéziszerszám, valamint eljárás annak alkalmazására, úgy mint csavarok, csavaranyák stb. oldására.

Közismert tény a gépészeti gyakorlatban, hogy bizonyos csavarokat, csavaranyákat stb., amelyeket egy bizonyos időtartamra húznak meg, különösen környezeti behatásoknak kitett körülmények között, gyakran nagyon nehéz kicsavarni. Ez annak a következménye, hogy a anya és a csavar menete közötti súrlódás több folyamat eredményeként megnőtt. Ezek között a legnyilvánvalóbb a korrózió, de a csavar meghúzásánál keletkezett deformáció is idővel nagyobb súrlódás kialakulásához vezethet, s így megnő a kihajtással szembeni ellenállás.

E probléma egyik legismertebb példájával a járműkerekekkel kapcsolatban találkozunk. Ha például defekt után a kereket le kell szerelni, azzal a problémával állunk szemben, hogy meg kell oldani a kereket a kerékagyhoz rögzítő csavarokat. Biztonsági okokból a csavarok és anyák viszonylag erősen meghúzandók, és ha azok gépi szerszámmal lettek meghúzva - amilyet például a garázsok és gumijavítók használnak - akkor az anyák és a csavarok általában nagyon erősen meg vannak húzva. A tapasztalat szerint azok az egyszerű szerszámok, amelyek általában a jármű felszereléséhez tartoznak, nem alkalmasok olyan nyomaték kifejtésére, amely lehetővé tenné egy normális vagy kisebb testi erővel rendelkező személynek a csavaranya vagy csavar meglazítását, különösen, ha azokat hosszabb időre húzták meg, és már „megállapodtak”.

Az anya vagy a csavar kihajtásához legtöbb esetben a nyomatékot próbálták megnövelni. Szokásos felszereléssel az alkalmazott módszer az, hogy a nyomatékot csodarab vagy hasonló alkalmatosság segítségével fokozzák. Ennek ellenére gyengébb személy részére a leszerelés majdnem lehetetlen. Elterjedt az a módszer is, hogy csavarást vagy ütést alkalmaznak a szerelőszerszámra, hogy pillanatnyilag nagyobb nyomatékot éljenek el. Ezek a nyomatékok azonban csak nagyon rövid ideig hatnak, és ezek a műveletek nagyon megerőltetők az ember számára, továbbá könnyen okozhatnak sérülést.

Ha az anya vagy a csavar végül is meglazul, ez sok esetben nagyon gyorsan megy végbe. A személy, aki eddig nagy nyomatékkai hatott a szerszámra, most gyorsan kell hogy csökkentse a nyomatékot, hogy kivédje az ilyen ütést. Ez nagyon nehéz, és az eredménye általában a csavart, a szerszámot vagy a szerelő személyt érő erőteljes ütés.

A legtöbb szerszám csak a csavaranyával vagy a csavarfejjel érintkezik, ezért sok esetben a szerszám könnyen lecsúszik az anyáról vagy a csavarfejről, ami mindig sérülést okozhat a csavarfej és a szerszám számára.

Erősen meghúzott csavaranyák meglazítására gyakran alkalmazott módszer, hogy a csavarra fejtenek ki nyomatékot, amikor is a csavart enyhe ütéseknek, hevítésnek és/vagy vegyi hatásnak teszik ki. Ezekkel az intézkedésekkel a kifejtett nyomatékkai együtt a legjobban beragadt csavaranyát is meg lehet lazítani. Ez különösen akkor igaz, amikor a nyomatékot állandóan kifejtik. Nincsenek azonban olyan szerszámok, amelyek fenntartják a kifejtett nyomatékot, ezért ha folyamatos nyomatékot akarunk elérni, azt a használónak kell kifejtenie.

Csavaranyák, illetve csavarok be- és kiszerelésével kapcsolatban egy másik probléma az, hogy a csavar körüli hely nagyon korlátozott, ami korlátozza a csavarkulccsal elérhető löket nagyságát is.

A szóban forgó területen számos olyan szerszámot ismerünk, amely kilincses csavarkulcsot vagy nyomatékfokozó eszközt használ. Ezek az elvek azonban csak adott pillanatban használhatók, a szerszám használata alatt.

A 84.04963-4 számú svéd szabadalmi leírás már korábban ismert ilyen segédeszközt. Ez egy kör alakú házból áll, amelyben áttétel található, melynek bemenőtengelye a ház egyik oldalán kiáll, ott csatlakoztatható egy forgattyúval, míg a másik tengelye a ház ellenkező oldalán áll ki, amely egy olyan perselyt alkot, amely körülfogja a csavaranyát vagy a csavarfejet. A házra egy támasztócső van hegesztve, amely forgathatóan rákapcsolt toldat segítségével a talajra vagy a padlóra támaszkodik, és így kicsavarás közben felfogóerőt fejt ki. Ez a szerszám kétségkívül fokozott nyomatékot biztosít az áttétel következtében, ez a hatás azonban nem mondható egyenlőnek a hosszabb nyomatékkarral elérhető hatással. A nyomatékot állandóan ki kell fejteni. Ez különösen áll jelen esetre, amelynél a művelet végrehajtása forgattyú segítségével történik, a hatás pedig attól függ, hogy a szükséges nyomaték kifejthető-e. A szóban forgó szerszám másik hátránya az, hogy nehéz és ormótlan, ezért használat előtt speciális módon adaptálandó az adott munkához.

Az adott területen más szerszámok is ismertek, amelyek a nyomatékot különböző módon fokozzák. Az US 4,546,676 számú szabadalmi leírás olyan nyomatékfokozó kilincses csavarkulcsot ismertet, amelynél, ha nagyobb nyomatékre van szükség, áttétel segítségével egy kar átállítható. Ennek ugyanaz a hatása, mint a meghosszabbított karnak. A nyomatékot itt is az egész idő alatt ki kell fejteni.

A DE 29 41 045 számú szabadalmi irat is több nyomatékfokozó kéziszerszámot ismertet csavaranyák kicsavarására. Ezek a megoldások is egy további forgattyút vagy kart használnak a kívánt hatás eléréséhez. A leírás egyik kiviteli változatában olyan megoldást is tartalmaz, ahol egy kiegészítő forgattyú hat a csavaranyára, kilincses csavarkulcs elve szerint, oly módon, hogy a kiegészítő forgattyú - a csavaranya csavarása nélkül - visszaengedhető, ha lökete túl nagy. Ez nem változtat azon, hogy ebben az esetben is a nyomatékot folyamatosan kell kifejteni. A CH 681 606 számú szabadalmi leírás kettős működésű kilincses csavarkulcsot tartalmaz. A kilincses csavarkulcs nem alkalmaz semmiféle nyomatékfokozást vagy felfogó megoldást, mivel mindkét kar úgy van kiképezve, hogy kézzel működtetik, ugyanakkor a nyomatékot itt is folyamatosan kell kifejteni.

HU 221 876 Β1

Fentiek szerint a találmány célja elsősorban az volt, hogy olyan készüléket szerkesszünk kötőelemek, mint csavaranyák, csapok, csavarok és hasonló elemek meglazítására, amely nem rendelkezik a fentiekben említett hátrányok egyikével sem, és amely bárki számára lehetővé teszi csavarok, csavaranyák kicsavarását egyszerű, gyors és a test számára kíméletes módon. A találmányi gondolat alapja egy nyomatékfokozó készülék, amely a kifejtett nyomatékot hosszabb időn keresztül fenntartja a lazítandó alkatrészen abból a célból, hogy a kötést - a reakcióerő és egy kettős működésű reteszelőszerkezet alkalmazásával - oldja.

Egy másik célkitűzés az volt, hogy olyan készüléket készítsünk, amely méreteinél és alakjánál fogva alkalmas arra, hogy például egy jármű szokásos szerszámkészletébe beilleszthető legyen.

A fentieken túl a találmány szerinti készülék biztosítja a kiszerelendő alkatrész gondos kilazítását is.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti kéziszerszám kötőelemek, például csavarok, csavaranyák, csapszegek és hasonló elemek oldásához, amely elforgatható tengellyel rendelkező támasztókarral, az említett tengely körül elhelyezkedő legalább egy nyomatékkarral, az elforgatható tengely mellső végrészéhez csatlakoztatható kialakítású és az említett kötőelem befogadására alkalmas legalább egy persellyel, valamint a tengely és a nyomatékkar között elhelyezkedő, a nyomatékkar tengely körüli elfordulását egy első forgásirányba meggátoló, nyomaték átadását viszont a nyomatékkar és a tengely között az említett első forgásirányba megengedő első reteszelőszerkezettel rendelkezik, oly módon van kialakítva, hogy a tengely és a támasztókar között elhelyezkedő, az első reteszelőszerkezettől függetlenül működő, a támasztókamak a tengely körül az első forgásirányba történő elfordulását meggátoló, ugyanakkor a támasztókamak a tengely körüli, az első forgásiránnyal ellentétes irányú elfordulását megengedő második reteszelőszerkezettel is rendelkezik, ahol a támasztókar képes az említett tengelyre vonatkozó nyomaték fenntartására, amikor a támasztókar nekitámaszkodik valamely támasztófelületnek.

Az egyik kiviteli alakra jellemző lehet, hogy az említett első reteszelőszerkezet a tengely és a nyomatékkar között oly módon helyezkedik el, hogy megengedi a nyomatékkamak a tengely körüli elfordulását az említett első forgásiránnyal ellentétes irányban, továbbá a nyomatékkar a nyomatékkar és a tengely közötti tengelyirányú elmozdulást meggátló eszközt is tartalmaz, amelynek következtében a nyomatékkar alkalmas arra, hogy nyomatékot fejtsen ki a tengelyre az első forgásirányban történő mozgás közben, de nem fejt ki nyomatékot az ellentétes forgásirányban való mozgás közben.

Ugyancsak jellemző lehet, hogy a nyomatékkar nyomatékfokozóval van ellátva a nyomatéknak a fenti tengelyre való kifejtésére. A nyomatékfokozó egy kis nyomatékkarral és egy nagy nyomatékkarral van ellátva úgy, hogy a kis nyomatékkar a támasztókaron az első forgástengely körül forgathatóan van elrendezve, és a nagy nyomatékkar egy másik forgástengely körül a kis nyomatékkarra van szerelve, miáltal a másik forgástengely távolabb kerül a tengelytől, mint az első forgástengely.

A távolság a tengely forgáspontja és a második forgástengely között a nyomatékfokozás megváltoztatására alkalmas módon változtatható. A támasztókar támasztóeszközt tartalmaz, amely beállítható úgy, hogy a támasztókar nekitámaszkodik egy szomszéd csavarfejnek vagy anyának. A kéziszerszám a támasztókar reteszelőhatásának megszüntetésére alkalmas kioldóeszközzel van ellátva.

Ugyancsak jellemző, hogy a fenti kioldóeszköz alkalmas a fenti tengely és a támasztókar közötti reteszelés megszüntetésére. A kioldószerkezet alkalmas arra, hogy a támasztókar hatásos hosszát megváltoztassa.

A találmány szerinti eljárás kéziszerszám alkalmazására, kötőelemek, mint csavaranya, csavar, facsavar és hasonlók kicsavarására, a szerszám alkalmazása során a kicsavarandó kötőelemre perselyt helyezünk el, támasztófelületnek támasztókart támasztunk, nyomatékkar segítségével pedig a tengelyen és a perselyen keresztül nyomatékot fejtünk ki, azon alapul, hogy az említett nyomaték legalább egy részét fenntartjuk reteszelőeszköz által, amellyel a támasztókar el van látva, továbbá a nyomatékot, amikor a kötőelem elkezd lazulni, legalább részben megszüntetjük.

A mellékelt rajzok a találmány adott kiviteli változatát ábrázolják az alábbiak szerint:

1. ábra: mutatja a találmány szerinti szerszám főbb részeit perspektivikusan és bontott állapotban,

2. ábra: mutatja az 1. ábra szerinti szerszám egyik részének metszetét, amely a reteszelő példáját mutatja,

3. ábra: mutatja az 1. ábra szerinti szerszám részének egy másik metszetét,

4. ábra: azt a görbét mutatja, amely a technika állása szerinti hagyományos szerszám és a jelen találmány szerinti szerszám működésbeli különbségét jellemzi,

5. ábra: az 1. ábra szerinti szerszám egyik kiviteli változatát ábrázolja,

6. ábra: a nyomaték fokozására szolgáló beállítószerkezetet mutatja,

7. ábra: A jelen találmány szerinti szerszám egy másik kivitelét mutatja.

A találmány szerinti szerszám megvalósított kivitele három fő részből áll: az 1 támasztókarból, a 2 nyomatékkarból és a 3 perselyből. Az 1 támasztókar a 4 hosszabbító részből, és ennek egyik végén elrendezett 5 támasztókarsapkából áll. Az 5 támasztókarsapka kör alakú furattal és belül megfelelő hornyokkal van ellátva. A 6 tengely az 5 támasztókarsapka furatába van helyezve. A 6 tengely rendszerint két részből áll, és az 5 támasztókarsapkához viszonyítva forgathatóan van elhelyezve, de reteszelve van a sapka tengelye irányában történő elmozdulás ellen. A 6 tengely 6b közép részének mellső része az 5 támasztókarsapkán belül van, amely középrész lényegében kör keresztmetszettel készül, melynek átmérője lényegében megfelel az 5 támasztókarsapka átmérőjének. A 6 tengely 6b középső része egy mélyített

HU 221 876 Β1 szakaszt tartalmaz, amelyben a reteszelőszerkezetek vannak elrendezve. Ezek leírását a későbbiekben közöljük. Az egyik reteszelőszerkezet reteszeli a 6 tengely és az 5 támasztókarsapka közötti elfordulást oly módon, hogy a tengely szabadon foroghat egyik irányban, de reteszelve van a másikban. Ez mint olyan a kilincsműves csavarkulcsoknál már ismert működési elv. A 6b középső rész egyik oldalán található a 6a mellső végrész. Ennek keresztmetszete nem kör alakú, hanem célszerűen négyzetes vagy hatszögletű. Az 1 támasztókar továbbá az 5 támasztókarsapka melletti 7 kiálló vállal rendelkezik, amelynek egy ovális furata van (a rajzon nem látható), és amelynek iránya azonos a 6 tengely irányával.

Jelen találmány első kiviteli változatának megfelelő szerszám rendelkezik továbbá a 2 nyomatékkarral és a 3 persellyel. A 2 nyomatékkar a 8 nyomatékfokozó taggal van ellátva, amelynek két karja van, a 9 nagy nyomatékkar és a 10 kis nyomatékkar. Ezenkívül el van látva a nyomatékkarsapkával, amely a 9 nagy nyomatékkar egyik végén található. A 10 kis nyomatékkar a 6 tengelyhez közelebb eső végen 13 villaként van kiképezve a szárak közötti olyan távolsággal, amely az 1 támasztókar 7 kiálló vállának mindkét oldalán biztosít illeszkedést. A 10 kis nyomatékkar forgathatóan van elrendezve a 7 kiálló vállon a 13 villa szárai között lévő 12 első forgótengely segítségével, amely 12 tengely kinyúlik a 7 váll ovális furatán keresztül. A 9 nagy nyomaték forgathatóan van elrendezve a 10 kis nyomatékkaron a 14 második forgástengely segítségével és benyúlik az egyik villaszáron lévő, nem feltüntetett furatba.

A kis és nagy nyomatékkar fenti elrendezése együttesen egy nyomatékfokozó eszközt képez. A kis nyomaték hatása alatt a 10 kis nyomatékkaron történő nagy elmozdulás áttevődik, mint kis elmozdulás nagy nyomatékkai a 9 nagy nyomatékkarra. A nyomatékfokozás mértéke főleg a 6 tengely forgáspontja és a 14 második forgástengely, illetve a 14 második forgástengely és a első forgástengely közötti távolságok viszonyától függ·

A nyomatékkar 11 sapkája kör alakú furattal készül, amely megfelelő barázdákkal van kiképezve. A nyomatékkar 11 sapkája ennél a kivitelnél forgathatóan van elrendezve, amely lehetővé teszi elfordulását a támasztókar 6 tengelye 6b középrészének második része körül a támasztókar 5 sapkája és a 6a mellső vég között, de reteszelve van tengelyirányú elmozdulás ellen. Természetesen mód van arra is, hogy az 1 támasztókart és a 2 nyomatékkart fordított sorrendben rendezzük el.

A 6b középrész úgy van kiképezve, hogy két alapvető reteszelőszerkezetet tartalmaz. A támasztókar 5 sapkájának belsejében az első reteszelőszerkezet található, amely az 1 támasztókar egyik irányban való elfordulását akadályozza, és a nyomatékkar 11 sapkájának belsejében egy második reteszelőszerkezet található, amely a 2 nyomatékkar elfordulását gátolja ugyanabban az irányban. Ezek a reteszelőszerkezetek két különálló szerkezetként vagy egy egységként tervezhetők azzal a feltétellel, hogy egymástól függetlenül tudjanak működni.

A reteszelőszerkezetek - amelyeket a 17 reteszelőelem és a 18 rugóterhelésű csapszeg alkot - példaként!

elrendezése a 2. és a 3. ábrán van bemutatva. A 6 tengely mélyedésében a 17 reteszelőelem van elhelyezve célszerűen barázdált felülettel a 2. ábra szerint. A reteszelőelemet a 18 rugóterhelésű csapszeg nyomja finoman a nyomatékkar 11 sapkájának belső felületéhez. A 2. ábra szerint a nyomatékkar 11 sapkájának az óramutató járásával szembeni elmozdulásakor a reteszelőelem reteszelést hoz létre a tengely és a sapka között, miáltal a tengely átveszi a mozgást. Az óramutató járása szerinti elmozduláskor a reteszelőelem oldja a nyomatékkar 11 sapkájának reteszelését és a sapka szabadon forgatható a tengely befolyásolása nélkül. A támasztókar reteszelőszerkezete hasonló konstrukciójú. A 3. ábra keresztmetszetében mutatja mindkét reteszelőszerkezetet. 19 számmal jelöltünk egy alátétet a tengely felszereléséhez, amely a tengelyirányú elmozdulást meggátló eszközt alkotja.

A 3 persely egyik végében ugyanolyan keresztmetszetű furat van kiképezve, mint a 6 tengely 6a mellső végű szakaszán. A 3 persely másik vége belül a 15 tétel szerint van kiképezve a ki- vagy becsavarandó anya vagy csavarfej befogadására. A persely fixen szerelhető a 6 tengely 6a mellső végű szakaszára, de előnyösebb, ha a persely oldható módon van rászerelve a 6 tengelyre, mely esetben ez a darab a különböző méretű anyák vagy csavarok szerint cserélhető.

A fentiekben leírt csavaranyák vagy csavarok kilazítására szolgáló szerszám használatát a továbbiakban ismertetjük. Ebből a célból a támasztókarban lévő sapka úgy működik, hogy reteszeli a 4 karrész mozgását a papír felé, ahogyan ezt az 1. ábrán bemutattuk, a fix tengelyhez viszonyítva. Ezt a mozgást a továbbiakban a támasztókar óramutató járása szerinti mozgásnak nevezzük. A 3 persely a 6 tengelyre van szerelve. A perselyt úgy hozzuk kapcsolatba a kilazítandó anyával vagy csavarfejjel, hogy utóbbit kapcsolatba hozzuk az anyapersely 15 belső mélyedésével. A 4 hosszabbító részt az óramutató járása szerint fordítjuk el a 6 tengely körül, amit a reteszelőszerkezet lehetővé tesz, addig, amíg nem érintkezik valamely szilárd felülettel, amely feltartja. Járműkerék-rögzítő anyák esetében ezt a felületet a jármű alatti talaj képezi. A nyomatékfokozó tagot úgy fordítjuk el az óramutató járásával szemben a 6 tengely körül, hogy bizonyos nyomatékot fejtünk ki, hogy forgásba hozzuk a tengelyt és az anyaperselyt, valamint a csavaranyát/csavarfejet. Ha az anya, illetve a csavar szorosan van meghúzva, a nyomatékakkumuláció úgy jelenik meg, mint a nyomatékkar, a tengely, az anyapersely és az anya/csavar enyhe rugalmas deformációja, azaz ezek az alkatrészek úgy működnek, mint egy nagyon merev rugó. A tengely gyakran elfordul valami körül akkor is, ha nem lazul, és ezáltal a tengely a támasztókar 5 sapkájához viszonyítva forog. Ebben a helyzetben a nyomatékfokozó szerkezetet nagy nyomás eléréséhez használjuk. Ha a személy, aki az anyát/csavart lazítani akarja, nem tudja a nyomatékkor fokozni vagy fenntartani, a fent említett alkatrészek kezdenek rugalmasan visszaállni. Ez a rugalmas visszaállás azonban azzal van meggátolva, hogy az 1 támasztókar a támasztófelületnek ütközik (például a talajnak), mivel a reteszelő4

HU 221 876 Β1 szerkezet megakadályoz egy ilyen relatív elmozdulást a támasztókar és a tengely között. Ezáltal a csavaranyára/csavarra kifejtett nyomaték egy része azután is fennmarad, hogy a nyomatékkaron a nyomaték eltűnt. A kezelő személy most kipihenheti magát a következő erőkifejtési művelethez, míg a nyomaték fennmaradó része lassan kifárasztja a fogó súrlódást fokozó mechanizmusát. E fázis alatt a nyomatékkar visszafordítható abba az irányba, amelyben nyomatékkar sapkájában lévő reteszelőszerkezet ezt megengedi, a célból, hogy kedvezőbb helyzetet kapjunk a nyomaték kifejtéséhez.

A 4. ábra azt mutatja, hogy hogyan képzeljük a nyomaték alakulását a csavaranyán/csavaron összehasonlítva a hagyományos módon történő munkával. A szaggatott vonal olyan anyát jelent, amelyet a találmány szerinti szerszámmal csavarnak ki, míg a pontvonal ugyanazt a folyamatot mutatja hagyományos szerszámmal. Az „a” idő a nyomatékkifejtés műveletét jelenti, a „b” idő azt, amikor a kezelő tehermentesíti a nyomatékkart és azt esetleg visszahúzza, hogy új fogást vegyen, „c” a maradék időt, „d” azt az időt, amikor a szerszám meglazítja a csavart, és az „e” pedig azt az időt jelenti, amikor a műveletet hagyományos szerszámmal hajtják végre. Ha nyomatékfokozás ellenére a nyomaték nem elégséges, akkor a már említett kivételes intézkedések végrehajthatók - hevítés, ütögetés és/vagy oldószer -, miközben a nyomaték az egész idő alatt hat.

A nyomaték fenntartása a szerszámban végbemenő reteszelő és rugalmas hatás szintén előnyöket biztosít a tulajdonképpeni csavarlazításnál. Amint azt már leírtuk, a szorosan meghúzott anyák/csavarok nagyon hirtelen lazulhatnak, miáltal a szerszámban az ismert módon csavaró hatás keletkezik, ami balesetveszélyes. Ez arra vezetendő vissza, hogy a csavar és anya menete közötti súrlódás hirtelen nagyon erősen leesik, részben azért, mert több kötést okozó körülmény, mint korrózió és/vagy deformáció megszűnik, részben azért, mert a két mozgó felület közötti súrlódás általában sokkal kisebb, mint amikor ezek a felületek álló helyzetben vannak. Hogy ezt a hirtelen csavarást elkerüljük, a kezelő személynek a kifejtett nyomatékot gyorsan le kell csökkentenie, ami nagyon nehéz, amikor az ember még az előző pillanatban megkísérelte a csavaranya/csavar meglazítását. A fentiekben leírt szerszámmal az ilyen hirtelen mozgások elkerülhetők. Amikor a csavar az említett szerszámmal lazul, a 6 tengely és az 1 támasztókar közötti reteszelés megszűnik, mivel a 6 tengely ilyenkor foroghat. Ezért az ezekben az alkatrészekben felhalmozott nyomaték nagyon gyorsan leesik nullára. Ily módon a nyomatéknak ez a növelése ugyanabban a pillanatban esik le, amikor a menetek közötti súrlódás lecsökken, minek eredményeként a csavaranya/csavar lazulása simán és egyenletesen zajlik le.

A szerszámnak egy másik kiviteli változata csavarok/anyák meghúzásához is használható. Ennél a kivitelnél, amelyet a 5. ábra mutat be, a támasztókar szintén tartalmazza a 6c második végrészt a 6b középrész ellenkező oldalán, hasonlóan a 6a mellső végrészhez. Ennek a 6c végrésznek a konstrukciója azonos a mellsőével, és így alkalmazható csavarok, illetve anyák meghúzásához, mivel ilyenkor a támasztókar reteszelése ellenkező irányban működik.

Ezek a szerszámok megoldják az összes, korábban megtárgyalt problémát. Rendelkeznek olyan nyomatékfenntartó támasztókarral, amely alkalmas a súrlódóerő kifárasztására, és a csökkentett súrlódóerő kompenzálására a lazulás pillanatában. A nyomatékkar kilincses kivitele miatt a szerszám szűk helyen való működésre is alkalmas. Végezetül pedig nyomatékfokozó képessége is van, hogy normális vagy gyenge fizikai erővel rendelkező személyek is dolgozhassanak vele nagy nyomatékok alkalmazásával. A szerszám olyan kivitelben is készíthető, hogy összecsukott állapotban nagyon kis helyen elfér, és könnyen helyettesíthet hagyományos kilincses csavarkulcsot és/vagy abroncslehúzót.

A szakmában jártas ember számára nyilvánvaló, hogy ez a szerszám további funkciókkal is bővíthető, ami az alkalmazási lehetőségét növeli. Ennek megfelelően a 6a, 6c tengelyvégek például rugóterhelésű reteszelőgolyókkal láthatók el, hogy megakadályozzuk az anyapersely lecsúszását a tengelyvégről használat közben. Hasonlóképen a persely szerkezete úgy alakítható ki, hogy alkalmas legyen különböző típusú csavaranyák és csavarok kezelésére. A szerszám továbbá csavarhúzó heggyel is ellátható, s így használható homyos fejű csavarok ki- és becsavarására. Ilyen esetben a csavarra nyomást kell kifejteni, hogy a szerszám ki ne csússzon a csavarfej hornyából. Más munkaműveletek, amelyeknél nagy nyomaték kifejtésére van szükség, szintén hasznot húzhatnak a találmány szerinti szerszám használatából. Egy másik előnyös megoldás a szerszámnál az, hogy a támasztókart teleszkópfunkcióval látjuk el, például a karra négyzet keresztmetszetű csövet tűzünk úgy, hogy a támasztószár hossza könnyen módosítható és alkalmassá tehető legyen arra, hogy megtámaszkodjon a csavartól különböző távolságra lévő felületeken. Ezek a kiviteli változatok szakmabeliek számára szorosan összefüggnek, és ezért bennfoglaltatnak az igénypontokban.

Ezenkívül a szerszám úgy módosítható, hogy a nyomatékkar sapkája két részre van osztva úgy, hogy mindegyiknek van reteszelőszerkezete a tengelynél. Ennek az az előnye, hogy a nyomaték kifejtése egyenesen a támasztószár fölött történik, és nem ébreszt semmi nyomatékot a 16 tengely forgástengelye mentén. Hasonló módon a támasztókar tartalmazhat két sapkát, amelyek a nyomatékkar két oldalán vannak elhelyezve, és ezáltal megfelelő hatást adnak.

A korábban leírt szerszám további praktikus módosítása az, hogy a 9 nagy nyomatékkar a 20 belső menetű anyával és a 21 állítócsavarral van ellátva (6. ábra), ami lehetővé teszi a 6 tengely és a második tengely 14 forgástengelye közötti távolság változtatását. Ez a fentiekben már említett kiviteli alak azt a hatást eredményezi, hogy a nyomásfokozás változtatható. Ilyen nyomatékfokozást beállító szerkezet vagy arra használható, hogy a nyomatékot növeljük nagyon erősen meghúzott csavar esetén, vagy arra, hogy korlátozzuk a nyomatékot, amikor az a veszély fenyeget, hogy megrongáljuk a csavart vagy az anyát. A 6. ábrán látható egyik példája ennek a megoldásnak.

HU 221 876 Bl

A szemszám további kiviteli változatát a 7. ábra mutatja. Ez a kivitel olyan csavarok kicsavarására szolgál, amelyek szomszédságában megtámasztásra használható más csavarok vannak. Ilyen például egy járműkerék. Az 1 támasztókar 4 hosszabbító része úgy van kialakítva, hogy egy szomszédos csavar fejére tud támaszkodni. A belső menettel ellátott 23 henger az egyik végén elmozdítható a 4 hosszabbító rész hornyában és a 4 hosszabbító részen rögzíthető, a támasztókar tengelyétől olyan távolságra, amely megfelel két szomszédos csavar közötti távolságnak, a támasztókarban lévő hornyon keresztül kinyúló 22 csavar segítségével. A henger másik része a 24 kisebb átmérőjű végből áll, amely vég a 3 perselyhez hasonló perselybe dugható, és a 6 tengelyen van elrendezve. A 3 persely úgy van ráhúzva a 24 végre, hogy a persely hátsó fala tompán illeszkedik a henger középső részének falához, miáltal a persely forgatható a 24 végrész körül. A 3 perselyek közötti távolságok beállításával ezek két szomszédos csavarfej körül elrendezhetők, és így a támasztókar az egyik csavarfejre támaszkodhat, amikor a másik csavart kicsavarják.

A találmány szerinti szerszám gyakorlati használata során előfordulhat, hogy a kicsavarási kísérletet félbe akarjuk szakítani. Ilyen esetben a támasztókar rögzíti a szerszámot az ellen, hogy levegyük a csavarról. Ha azt a tárgyat, amelyhez a csavar rögzítve van, a támasztófelülethez képest el lehet mozdítani, a szerszámot könnyen le lehet venni. Egy másik lehetőség az, hogy a szerszám kioldóeszközzel rendelkezik. Lehetőség van arra, hogy hagyjuk a kioldóeszköznek, hogy az 1 támasztókar és a 6 tengely közötti reteszelést feloldja úgy, hogy az 1 támasztókar szabadon foroghat a 6 tengely körül. Egy további lehetőség abban áll, hogy ez a kioldóeszköz beépíthető magába az 1 támasztókarba, és szükség esetén megváltoztatja az 1 támasztókar hatásos hosszát. Ez oly módon végezhető el, hogy az 1 támasztókart úgy helyezzük el, mint amikor a szerszámot összecsukjuk, és így töröljük a reteszelést. A kioldóeszköz az 1 támasztókaron elrendezett csőrészt is tartalmazhat, amely reteszeléskor kihúzódik, és támadáspontot képez a felfogáshoz, de amely egy enyhe ütéssel a támasztókar hosszában elcsúsztatható, és ezáltal csökkenti annak hatásos hosszát, amikor is a reteszelés megszűnik. A kioldóeszköz akkor is használandó, amikor a kéziszerszámot az 5. ábrán bemutatott módon csavarok meghúzására használjuk.

Nyilvánvaló az is, hogy a szerszám variálható. Az ábrákon bemutatott kivitelek ergonómiai szempontból is tovább javíthatók, mint például a megfogófelületek kiképzése. Továbbá az ábrázolt kivitelek szerinti szerszámmal probléma lehet, amikor a szerszám puha felületre támaszkodik, mivel az 1 és 2 kar viszonylag keskeny vége a támasztófelületbe süllyedhet. Ez a problémát könnyen megoldhatjuk úgy, hogy az 1 támasztókar végére nagyobb felületű lemezt helyezünk.

A szakmában jártas ember számára nyilvánvaló, hogy a különböző szerkezeti részek kiképzése változtatható. Kilincses csavarkulcsok részére szolgáló reteszelőszerkezetek különböző típusai ismeretesek ezen a területen, és ezen szerkezetek többsége előnyösen használható a találmány szerinti szerszámhoz. Hasonlóképpen sokféle nyomatékfokozó konstrukció is létezik, többek között azok, amelyeket jelen szabadalmi leírásában említettünk. Ezeket használhatjuk az 1. és 5. ábrával kapcsolatos leírásban példaként a leírtak helyett, így ezek a módosítások is a találmány keretébe eső megoldásoknak tekintendők.

Claims (5)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Kéziszerszám kötőelemek, például csavarok, csavaranyák, csapszegek és hasonló elemek oldásához, amely elforgatható tengellyel (6) rendelkező támasztókarral (1), az említett tengely (6) körül elhelyezkedő legalább egy nyomatékkarral (2), az elforgatható tengely (6) mellső végrészéhez (6a) csatlakoztatható kialakítású és az említett kötőelem befogadására alkalmas legalább egy persellyel (3), valamint a tengely (6) és a nyomatékkar (2) között elhelyezkedő, a nyomatékkar (2) tengely (6) körüli elfordulását egy első forgásirányba meggátoló, nyomaték átadását viszont a nyomatékkar (2) és a tengely (6) között az említett első forgásirányba megengedő első reteszelőszerkezettel (17, 18) rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a tengely (6) és a támasztókar (1) között elhelyezkedő, az első reteszelőszerkezettől függetlenül működő, a támasztókamak (1) a tengely (6) körül az első forgásirányba történő elfordulását meggátoló, ugyanakkor a támasztókamak (1) a tengely (6) körüli, az első forgásiránnyal ellentétes irányú elfordulását megengedő második reteszelőszerkezettel is rendelkezik, ahol a támasztókar (1) képes az említett tengelyre (6) vonatkozó nyomaték fenntartására, amikor a támasztókar (1) nekitámaszkodik valamely támasztófelületnek.

2. Az 1. igénypont szerinti kéziszerszám, azzal jellemezve, hogy az említett első reteszelőszerkezet a tengely (6) és a nyomatékkar (2) között oly módon helyezkedik el, hogy megengedi a nyomatékkamak (2) a tengely (6) körüli elfordulását az említett első forgásiránnyal ellentétes irányban, továbbá a nyomatékkar (2) a nyomatékkar (2) és a tengely (6) közötti tengelyirányú elmozdulást meggátló eszközt (19) is tartalmaz, amelynek következtében a nyomatékkar (2) alkalmas arra, hogy nyomatékot fejtsen ki a tengelyre (6) az első forgásirányban történő mozgás közben, de nem fejt ki nyomatékot az ellentétes forgásirányban való mozgás közben.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a nyomatékkar (2) nyomatékfokozóval (8) van ellátva a nyomatéknak a fenti tengelyre (6) való kifejtésére.

4. A 3. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a nyomatékfokozó (8) egy kis nyomatékkarral (10) és egy nagy nyomatékkarral (9) van ellátva úgy, hogy a kis nyomatékkar (10) a támasztókaron (1) az első forgástengely (12) körül forgathatóan van elrendezve, és a nagy nyomatékkar (9) egy másik forgástengely (14) körül a kis nyomatékkarra (10) van szerelve, miáltal a másik forgástengely (14) távolabb kerül a tengelytől (6), mint az első forgástengely (12).

5. A 4. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a távolság a tengely (6) forgáspontja és a máso6