Zsolozsma

A zsolozsma bizonyos keresztény közösségek rendszeres, az eucharisztián kívüli összejövetele a nap bizonyos óráiban;^[1] az imaórák liturgiája (→hórák), a tagok hivatalos és közösségi imája. Végzése egyes egyházak legfontosabb feladatainak egyike, melyre a klerikusok a diakónus szentelésben kötelezettséget kaptak. Végzése alól a püspök csak különleges (általában egészségügyi) okok miatt mentheti fel az adott személyt.

Nevei: breviárium, ‘rövidítmény’, ismétlődő részeinek rövidítése alapján a 11. sz-tól; missa vespertina ‘esti mise’, a szentmisével való kapcsolata alapján;officium divinum ‘isteni kötelesség’, officium ecclesiasticum ‘egyházi kötelesség’,agenda ‘elvégzendő imádság’ kötelező volta alapján; opus Dei ‘Isten műve’, opus divinum ‘isteni mű’, divina psalmodia ‘isteni zsoltározás’ Istenre irányultsága alapján;preces horariae ‘hóránkénti (3 óránkénti) imádság’ az idővel való kapcsolata alapján;preces canonicae ‘kánoni imádságok’, horae canonicae ‘kánoni imaórák’ szabályozottsága alapján; sacrificium laudis, hostia laudis, ‘dicséret áldozata’;sacrificium labiorum ‘ajkak áldozata’ a Zsid 13,15 alapján; szünaxis–collecta (ti. collectio fidelium) ‘imádságos összejövetel’ a közösségi jellege alapján.

Czuczor Gergely szerint a szó a latin/görög celeusma/xλευσμα (parancs, cselekvésre nógatás) szóból származik.^[2]

A zsolozsma változatai:

• szerzetesi zsolozsmák (amelyek szerzetesrendenként változnak, de csak a benedekrendieké és a dominikánusoké különbözik lényegesen)
• egyházmegyei zsolozsmák, amelyek közül néhány (pl. a Mozarab zsolozsma Toledo környéken és Szent Ambrus zsolozsmája Milánó környéken) fennmaradt az első évezredből.

Az egyházmegyei zsolozsmákat Szent V. Piusz pápa egységesítette és adatta ki 1568-ban Quod a nobis kezdetű bullájával.

A Breviarium rövidített kiadást jelent és arra utal, hogy az ismétlődő részekből csak a kezdőszót nyomtatja ki.

A zsolozsma hagyományosan formailag napi 8 imaórából állt: éjszakai imádság (Matutinum), hajnali imádság (Laudes), imaórák a nappal minden szakaszára (Prima, Tertia, Sexta, Nona), vecsernye (Vespera) és a napot befejező imádság (Completorium). Az 1970-es változat az első nappali óra imádságát (Prima) eltörölte, és az éjszakai imaórát (Matutinum) jelentős rövidítésekkel bármikor elmondható olvasmányos imaórára cserélte.

Tartalmilag a napi zsolozsma (officium) vagy az egyházi év szakaszait követő vasárnapi illetve hétközi zsolozsma, vagy a naptári évhez igazodóan egy Szent illetve az Úr ünnepének a zsolozsmája, illetve a kettő keverékéből összeállított zsolozsma.

Az imádság egyidős az emberiséggel.

Zsolt 119.164 Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak.

Zsolt 92:2-3 Nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet.

Az apostolok és az első keresztények rendszeresen imádkoztak a nap kilencedik órájában (d.u. 3) (Ap.Csel 3:1, 10:30) valószínűleg Jézus halálának emlékére. Hasonló időhöz kötött imádság volt az éjszakai vigília, amikor Jézus újra-eljövetelét vártak, a Szentírást olvasva, zsoltárokat énekelve, könyörgéseiket közösen elmondva (De anima #9). A zsolozsma máig ez a szerkezet: zsoltárok, szentírási olvasmányok, könyörgések.

Az első dokumentum, amely leírja a zsolozsmát, lényegében abban a formában, ahogy Szent X. Pius pápa idejéig fennállt (Szent Benedek Regulája Archiválva 2020. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben 8–20. fejezete). A regula tartalmazza a zsolozsma minden elemét, beleértve a nyolc imaórát, zsoltárokat antifonával es gloriával, szentírási olvasmányokat, himnuszokat, válaszos imádságokat és könyörgéseket. A regula utal az egyházi évhez igazodó vagy a szentek ünnepeihez igazodó zsolozsmákra. Abban az időben valószínűleg nem több mint egy tucatnyi szentet ünnepeltek zsolozsmával.

Nagy Szent Gergely pápa (540-604) szabályozta a zsolozsma éneklését és írt jelentős számú himnuszt saját maga.

A zsolozsma viszonylagos egysége a könyvnyomtatás elterjedésével megbomlott, minden szerzetesrend és egyházmegye nyomtatta a saját liturgiáját, egyesek jelentős változtatásokkal. V. Szent Piusz pápa állította le a különböző új változatokat Quod a nobis bullával 1568-ban, és rendelte el az egységes formát. Ezzel együtt elrendelte a Vulgata kötelező használatát a zsoltárok és a szentírási olvasmányok vonatkozásában.

V. Szent. Piusz pápa a szentek zsolozsmáit, amelyek száma akkorára 118-ra növekedett, az egyházmegyékre bízta. Mivel a szentek zsolozsmája a matutinumban csak 9 zsoltár volt, szemben a vasárnapi 18 zsoltárral és a hétköznapi 12 zsoltárral valamint mindenki szerette saját ünnepeit a világegyház ünnepeként látni, a szentek zsolozsmáinak száma a gyarapodó oktávák nélkül 243-ra nőtt 1911-re. A 17 részben átfedő oktávával együtt ez azt jelentette, hogy hetente átlagosan 6 nap szentek zsolozsmája volt, és a 150 zsoltárból csak kb. harmada szerepelt a zsolozsmákban hetente. A kérdést sem XIV. Benedek pápa sem X. Szent. Piusz pápa nem tudta megoldani.

Annak érdekében, hogy az Egyház újra imádkozza mind a 150 zsoltárt minden héten, X. Piusz pápa elrendelte a zsoltárok rendjének újraelosztását. A Breviárium mint könyv mindenki számára elérhetővé és könnyen hordozhatóvá vált, így többé nem volt szükség arra, hogy a napközi órák zsoltára a 118 zsoltár legyen. Az új zsolozsmát a Divino Afflatu encyclica rendelte el.^[3] A Matutinum egységesen 9 zsoltár, vasárnap és a szentek ünnepein 9 olvasmánnyal, hétköznapokon (Feria) 3 olvasmánnyal. Ez nem akadályozta meg a szentek ünnepeinek a további növekedését.

XII. Piusz pápa 1945-ben opcionálisan megengedte az új zsoltárfordítás használatát és 1955-ben kisebb változásokat rendelt el.

XXIII. János pápa 1961. január 1-jei hatállyal karácsony, húsvét és pünkösd kivételével eltörölte az oktávákat, egyszerűsítette a szentek ünnepeinek a rendszerét, a zsolozsmák többségét 3 olvasmányos zsolozsmává rendelte, elhagyva az Egyházatyák homiliáit. Az átlagos napi zsolozsmaidő 90 percről 60 percre csökkent. Ezzel együtt az új kiadásokban megjelentek a kétnyelvű kiadások: latin és nemzeti nyelv.

VI. Pál pápa a zsolozsmát az ortodox egyházak Horologiuma mintájára Imaórák liturgiájának nevezte át, a 150 zsoltár ciklusát 4 hétre osztatta el, a korábbi egy hét helyett, a hagyományos himnuszokat modernizálta. A Primát eltörölte, a Matutinumot lényegesen lerövidítve napközben bármikor elmondható imádsággá alakította, így csökkent a zsolozsmamondás ideje. Bár a zsolozsma (mint az egyházé is) nyelve a latin, de az új zsolozsmakiadások csaknem kizárólagosan nemzeti nyelvűek.

A középkorban az állandó részeket, beleértve a minden nap azonos zsoltárokat fejből mondták, könyv csak standardként volt szükséges. Külön könyv volt a hét napjai szerint változó éjszakai, hajnali és esti zsoltárok, antifónák számára, külön könyv az időszaki olvasmányok és responsoriumok számára, illetve külön könyvek szolgáltak a szentek zsolozsmáihoz megkülönböztetve a saját és közös részt.

Amikor a technika fejlődése lehetővé tette, hogy a zsolozsma könyvei minden pap és szerzetes számára elérhetőek legyenek, a fenti elosztást megtartották. Praktikus okokból négy kötet volt: Hiemalis = téli, Verna = tavaszi, Aestiva = nyári, Autumnalis = őszi. Ismétlésekkel minden kötetben volt a minden nap azonos állandó rész = Ordinarium, a hét napjai szerint változó rész = Psalterium, az időszaki saját rész = Proprium de tempore, a szentek saját része = Proprium Sanctorum es a szentek közös része = Commune Sanctorum. Egyes kiadások az Ordináriumot beépítették a Psalteriumba és a Commune Sanctorumba.

A napi zsolozsmát ezekből a részekből kellett összeállítani. X. Piusz előtt ez egyszerűbb volt, mert vagy a Commune és a Proprium Sanctorum, vagy a Psaltérium és Proprium de tempore volt a forrás, később a legtöbb napi zsolozsmához valamennyi részből kellett venni valamit: a zsoltárokat a Psalteriumból, az első három éjszakai olvasmányt és a hétköznapi zsolozsmát a Proprium de temporéból, a szentek zsolozsmájának többi olvasmányát és egyéb részeit a Proprium és a Commune Sanctorumból.

1961 után a lényeges rövidítések eredményeképpen a négy kötetet három, illetve két kötetbe foglalták. A rövidítés olyan mértékű volt, hogy ez a kétnyelvűséget is lehetővé tette. Az 1970 utáni imaórák liturgiája általában egy kötetet tesznek ki, mert csak nemzeti nyelvűek.

A mai hivatalos az Imaórák Liturgiája általában nemzeti nyelvű és négy kötetes (Advent Karácsonyi idő, Nagyböjt Húsvéti idő, Évközi idő I.-XVII. hét, Évközi idő XVIII.-XXXIV. hét).^[4] 1991-ben adták ki a hivatalos magyar fordítást^[5] négy kötetben, de készült egy kötetes változat is (az Olvasmányos imaórák nélküli), hogy a hívek jobban bekapcsolódhassanak az imákba.^[6]

Általánosan elfogadott nézet, hogy a Matutinum három nokturnusa azt tükrözi hogy a remeték az egyiptomi pusztában éjszaka háromszor fölkeltek a zsolozsmát mondani, és ennek megfelelően nappal is minden 3 órában mondtak egy hórát.

Szent Benedek regulája a Matutinomot éjjel 2 órára vagy a hajnal előtti két órára rendeli, hogy rövid szünet után a Laudest hajnali imaként mondhassák el. A Primát, majd a napközi imákat (Tertia, Sexta, Nona) és a Vecsernyét reggel hattól kezdve három órás időszakonként mondták, a Completoriumot pedig a nap befejezéseként este 8 óra körül. Egyes szerzetesrendek ezt a rendet a mai napig tartják.

Az egyházmegyei zsolozsmát a katedrálisokban általában reggel fél hétkor kezdték a Matutinummal és Laudes-szel, a 10 órai nagymise előtt mondták el a Primát és a Tertiát, a mise után a Sextát és a Nonát; délután négy óra után a Vecsernyét és a Completoriumot.

A káptalanon kívül a napi zsolozsmát bármikor el lehetett mondani a nap 24 órájában megengedve a Matutinum anticipálásat az előző nap délután 2 órájától kezdve. A zsolozsmamondás ma is kötelező a papok és szerzetesek számára, de kifejezetten ajánlják a világi híveknek is.

• Zsolozsma
• VI. Pál Laudis Canticum kezdetű apostoli rendelkezése
• Az imaórák liturgiája, lh.kbs.sk
• Szunyogh X Ferenc: Szent zsolozsma története, penta.hcbc.hu
• Sik Sándor himnuszok könyve, penta.hcbc.hu
• Divinum Officium angolul, sanctamissa.org
• History of the Roman Breviary angolul, archive.org
• Breviarium kiadasok scannelt változatai
• Tradicionális (1960 előtti) napi zsolozsma latinul és részben magyarul, divinumofficium.com
• Knauz Nándor: A magyar egyház régi mise- és zsolozsmakönyvei; Horák Ny., Esztergom, 1870
• Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma története, szerkezete, szelleme és magyarázata, 1-2.; Korda, Budapest, 1942
• Kis zsolozsma. Reggeli dicséret, napközi imaóra, vecsernye, kompletórium egy hétre; szerk. Török Jenő; Sz. István Társulat, Budapest, 1979
• Zsolozsmáskönyv hívek számára; ford. Farkasfalvy Dénes; 2. jav. kiad.; OMC, Bécs, 1986
• Zsolozsmáskönyv. Az imaórák liturgiája a római szertartás szerint az Olvasmányos imaóra kivételével; összeáll. Országos Liturgikus Tanács; hivatalos kiad.; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1993
• Csordás Eörs: A klerikusi zsolozsmázás fejlődéstörténete és kötelezettsége; Központi Papnevelő Intézet, Budapest, 1994 (Seminarium Centrale Budapestinense)
• Isten népének kis zsolozsmáskönyve; Szent Istvánról Nevezett Ferences Rendtartomány, Kolozsvár, 1998 (Szent Bonaventura. Új sorozat)
• Szívvel, szóval, tiszta ésszel. Himnuszok, zsolozsmák, intelmek és könyörgések latin nyelvű költészetünkből; vál., ford. Tóth István; Szt. István Társulat, Budapest, 2001
• Miklósházy Attila: Találkozás és beszélgetés az élő Istennel. Bevezetés az eucharisztia titkába és a zsolozsmaimádság világába; Szt. Gellért, Budapest, 2009
• Nóda Mózes: Liturgika. Szentmise, zsolozsma, szentségek, keresztény szimbólumok; 2. átdolg. kiad.; Kolozsvári Egyetemi, Cluj-Napoca, 2009
• A Dicsérjétek az Úr nevét című zsolozsmáskönyvünk 80. évfordulója alkalmából 2014. november 20-án rendezett szimpozion anyaga; szerk. Ivancsó István; Szt. Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék, Nyíregyháza, 2014
• Kis esti, nagy esti és éjféli zsolozsma; Hajdúdorogi Egyházmegye, Nyíregyháza, 2015
• Zsolozsmáskönyv az évközi időre. A kármelita hagyomány alapján, kiegészítve a Psalterium Monasticum és az esztergomi zsolozsma egyes tételeivel; átírás, kottagrafika Csonka Szabina Babett; Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2017
• Ivancsó István: A bizánci egyház zsolozsmája; Örökségünk, Nyíregyháza, 2019 (Bizánci lelkiségi örökségünk)