[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

John Fowles

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Fowles
SzületettJohn Robert Fowles
1926. március 31.
Leigh-on-Sea(wd)[1], Essex,  Anglia
Elhunyt2005. november 5. (79 évesen)
Lyme Regis(wd)[2], Dorset,  Anglia
Állampolgárságabrit[3]
Nemzetiségeangol
Foglalkozása
TisztségeBooker Prize judge
Iskolái
  • Bedford School
  • New College
  • Alleyn Court Preparatory School
KitüntetéseiWH Smith Literary Award (1970)[4][5]
Halál okaagyi érkatasztrófa
A Wikimédia Commons tartalmaz John Fowles témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Robert Fowles (Leigh-on-Sea, 1926. március 31. – Lyme Regis, 2005. november 5.) angol regényíró, munkássága a modernizmus és a posztmodern közé helyezhető, 'melyre többek között Jean-Paul Sartre és Albert Camus is hatással volt.

Miután otthagyta az Oxfordi Egyetemet, Fowles angolt tanított egy iskolában a görögországi Szpécesz szigetén, ez a tartózkodása inspirálta a The Magus (1965) című, azonnali bestsellert, amely összhangban volt az 1960-as évek "hippi" anarchizmusával és kísérletező filozófiájával. Ezt követte A francia hadnagy szeretője (1969), egy viktoriánus korszakbeli romantikus történet posztmodern csavarral, ami a dorset-i Lyme Regisben(wd) játszódik, ahol Fowles élete nagy részét leélte. A későbbi művek közé tartozik az Ebony Tower (1974), a Daniel Martin (1977), a Mantissa (1982) és a The Maggot (1985).

Fowles könyveit számos nyelvre lefordították, némelyiket megfilmesítették.

Élete

[szerkesztés]

Családja

[szerkesztés]

Fowles az angliai Essex-beli Leigh-on-Sea-ben(wd) született Gladys May Richards és Robert John Fowles egyetlen fiaként és idősebbik gyermekeként (nővére, Hazel tizenöt évvel később született).[6] Apja ügyvédnek tanult - "ügyvédi irodában írnokoskodott és olvasott" -[7], de a családi vállalkozásban, az Allen & Wright dohányimportőr cégnél dolgozott, mivel apja, Reginald partner volt a cégben; Reginald halálakor Robertnek kellett vezetnie a céget, mivel a bátyja meghalt az ypres-i csatában(wd), és apja második házasságából fiatal, eltartott féltestvérekről kellett gondoskodnia;[8] Gladys John Richards drapéria kereskedő és felesége, Elizabeth lánya volt. Cornwallból jöttek Londonba, ahol John egy áruház vezető beszerzője lett, és lányuknak "kényelmes neveltetést biztosítottak Chelsea-ben",[8] de az 1918-as spanyolnátha-járványt követő egészségesebb éghajlat miatt az essexi Westcliff-on-Sea-ba(wd) költöztek. Az első világháborúból rossz egészségi állapotban visszatérve, miután három évig a Honourable Artillery Company[9] tisztjeként szolgált,[7] Robert Fowles egy Westcliff-on-Sea-i teniszklubban találkozott leendő feleségével.[10][11]

Fiatalkora és tanulmányai

[szerkesztés]
New College, Oxford(wd), ahol Fowles egyetemre járt.

Fowles édesanyjával és a nála 18 évvel idősebb Peggy Fowles nevű unokatestvérével töltötte gyermekkorát. Az Alley Court Előkészítő Iskolába járt, ahol anyai nagybátyja és nagynénje tanárok voltak.

1939-ben Fowles-t felvették a Bedford School-ba, kétórás vonatútra otthonától északra. Bedfordban töltött ideje egybeesett a második világháborúval, 1944-ig volt a Bedford diákja. Diákvezető (Head Boy) lett, atlétikai- és rögbi-futball csapat tagja, valamint a krikettcsapat kapitánya és dobójátékos(wd) volt.

A Bedford School elvégzése után, Fowles beiratkozott az Edinburgh-i Egyetem tengerészeti rövid tanfolyamára, és felkészült a Királyi Tengerészgyalogságnál(wd) való szolgálatra. Kiképzését 1945. május 8-án fejezte be (a Győzelem napján), majd két évre a devoni Okehampton(wd)[12] táborba helyezték.[13]

Miután 1947-ben befejezte katonai szolgálatát, Fowles belépett az oxfordi New College-ba(wd)[14], ahol franciául és németül is tanult, bár a németet abbahagyta és a franciára koncentrált. Fowles politikai átalakuláson ment keresztül, mikor leszerelt, ezt írta: "Én... kezdtem utálni azt, amivé válok – a brit establishment fiatal reménysége. Ehelyett úgy döntöttem, hogy egyfajta anarchista leszek."[15]

Fowles Oxfordban gondolt először az írói létre, különösen miután olyan egzisztencialistákat olvasott, mint Jean-Paul Sartre és Albert Camus. Azt is megjegyezte, hogy az akkori oxfordi légkör, ahol az "autenticitás" és a "szabadság" ilyen egzisztencialista elképzelései voltak hatással rá. Bár Fowles nem tekintette magát egzisztencialistának, osztotta azon érzésüket, hogy a világ abszurd.[16]

Tanári pálya

[szerkesztés]

Fowles korai felnőtt életét tanárként töltötte. Oxford utáni első évét a Poitiers-i Egyetemen töltötte. Az év végén két ajánlatot kapott: az egyiket a winchesteri francia tanszéktől, a másikat "egy görögországi patkány iskolától"; Fowles így döntött: "Természetesen szembeszegültem a józan ész diktátumával, és elfogadtam a görög állást."[17]

1951-ben Fowles angol tanár lett a peloponnészoszi Szpécesz szigeten található Anargyrios és Korgialenios Spetses iskolában. Ez egy kritikus időszakot nyitott életében, hiszen a szigeten ismerte meg leendő feleségét. Ottani élményei és érzései késztetésére ezt használta regénye, a The Magus (1966) színhelyéül. Fowles boldog volt Görögországban, különösen az iskolán kívül. Verseket írt, amelyeket később publikált, és közel került kivándorlótársaihoz. 1953-ban azonban Fowles-t és az iskola többi tanárát reformok bevezetése miatt elbocsátották és Fowles visszatért Angliába.[18]

Spetses szigetén Fowlesnek viszonya lett Elizabeth Christyvel (született Whitton), aki akkoriban egy másik tanár, Roy Christy felesége volt. Ez a házasság már Fowles miatt ért véget. Ugyan egy időben tértek vissza Angliába, de már nem voltak egymás társaságában. Ebben az időszakban kezdte Fowles a Mágus írását.

Elszakadása Elizabethtől nem tartott sokáig. 1957. április 2-án összeházasodtak. Fowles mostohaapja lett Elizabeth első házasságából való lányának, Annának. Fowles közel tíz éven keresztül tanította az angolt idegen nyelvként más országok diákjainak a St. Godric's College-ban, a londoni Hampsteadben(wd)[19] működő, leányiskolában.[20]

Irodalmi pályafutása

[szerkesztés]
Belmont(wd) – Fowles otthona Lyme Regisben

1960 végén Fowles, bár már kidolgozta a The Magus-t, elkezdett dolgozni a The Collectoron. Egy hónap alatt elkészült a The Collector első vázlatával, de több mint egy évet töltött a felülvizsgálatokkal, mielőtt megmutatta volna ügynökének. Michael S. Howard, a Jonathan Cape kiadója lelkesedett a kéziratért. A könyvet 1963-ban adták ki, és amikor az év tavaszán a puhakötésű jogokat eladták, Howard szerint "valószínűleg ez volt a legmagasabb ár, amit eddig egy első regényért fizettek".

A The Collector sikere azt eredményezte, hogy Fowles abbahagyta a tanítást, és teljes munkaidőben az irodalmi karriernek szentelhette magát. A könyv filmes jogai opcionálisak voltak, és 1965-ben azonos című játékfilmet forgattak.[21] Kiadója tanácsa ellenére Fowles ragaszkodott ahhoz, hogy második kiadott könyve a The Aristos legyen, amely filozófiai esszék nem fikciós gyűjteménye. Utána hozzálátott, hogy összeszedje az összes általa írt piszkozatot, amelyből a The Magus lesz.

1965-ben Fowles elhagyta Londont, és Underhillbe költözött, egy farmra a dorset-i Lyme Regis peremén. Az elszigetelt parasztház a tejüzem mintája lett a Fowles által írt A francia hadnagy szeretője (1969) című könyvben. 1968-ban Fowles feleségével a Lyme Regis-i Belmontba költözött, és A francia hadnagy szeretője című regénye egyes helyszíneit Belmontról mintázta. Ebben a regényben megalkotta az irodalomtörténet egyik legrejtélyesebb női karakterét. A nőiességről és a férfiasságról alkotott mítosza ebben a szövegben kifejtett felfogása pszichoanalitikusan megalapozott.[22]

Ugyanebben az évben adaptálta a The Magus című filmet,[23] amelyet 1968-ban mutatták be. A Mágus (1968) filmváltozatát általában szörnyűnek tartották; amikor Peter Sellers-t megkérdezték, hogy változtatna-e az életén, ha újra kezdhetné az egészet, tréfásan azt válaszolta: "Mindent pontosan ugyanúgy csinálnék, csak a The Magus-t nem nézném meg".[24]

A francia hadnagy szeretője (1969) kritikai és népszerű sikert aratott. Több mint tíz nyelvre fordították le, és megalapozta Fowles nemzetközi hírnevét. 1981-ben játékfilmként adaptálták a neves brit drámaíró (és később Nobel-díjas) Harold Pinter forgatókönyvével, Meryl Streep és Jeremy Irons főszereplésével.

Fowles élete hátralévő részét Lyme Regisben élte le. The Ebony Tower (1974), Daniel Martin (1977), Mantissa (1982) és a The Maggot (1985) című művei mind a Belmont House-ból származnak. 1980-ban nagyon elismerő bevezetőt írt G.B. Edwards(wd)[25] The Book of Ebenezer Le Page (Hamish Hamilton, 1981), a Guernseyben játszódó fiktív önéletrajzához: „Lehettek furcsább irodalmi események, mint az a könyv, amelyet most olvasni fog, de ezt inkább kétlem.”[26][27]

Fowles-t a The Times brit lap az 50 legnagyobb brit író közé sorolta 1945 óta.[28]

1998-ban a The New York Times Book Review idézte: „Ateistának lenni nem erkölcsi döntés kérdése, hanem emberi kötelezettség.”[29]

Novellák

[szerkesztés]

Fowles élete során számos verset és novellát írt, amelyek többsége elveszett vagy megsemmisült. 1950 decemberében megírta a My Kingdom for a Corkscrew-t. A For A Casebook (1955) címűt különféle magazinok elutasították. 1970-ben megírta a The Last Chapter-t (Az utolsó fejezet).[30]

Közösségi élet

[szerkesztés]

A közösséghez csatlakozva Fowles a Lyme Regis Múzeum(wd) kurátoraként dolgozott 1979 és 1988 között,[31] de miután enyhe agyvérzést kapott, visszavonult. Időnként részt vett a helyi politikában, leveleket írt a The Timesnak. E részvétel ellenére általában visszahúzódónak számított.[32]

Magánélete

[szerkesztés]

1990-ben első felesége, Elizabeth rákban halt meg, mindössze egy héttel a diagnózis felállítása után.[24] Halála súlyosan érintette, és egy évig nem írt.[24] 1998-ban Fowles feleségül vette második feleségét, Sarah Smith-t.

Fowles szívelégtelenségben halt meg 2005. november 5-én, 79 évesen az Axminster Kórházban, 5 mérföldre (8,0 km-re) Lyme Registől.[33]

2008-ban Elena van Lieshout 120 szerelmes levelet és képeslapot tartalmazó sorozatot vitt aukcióra a Sotheby's-nál(wd).[34] A levelezés 1990-ben kezdődött, amikor Fowles 65 éves volt. Elena, egy fiatal walesi tisztelője és az oxfordi St. Hilda's College(wd) hallgatója felvette a kapcsolatot a visszahúzódó szerzővel és érzékeny, bár kiteljesedetlen kapcsolat alakult ki közöttük.[35]

Vita

[szerkesztés]

Fowles 2005-ös halála után kiderült, hogy 1965 és 1990 között kiadatlan naplói rasszista és homofób kijelentéseket tartalmaztak, különös tekintettel a zsidókra.[36]

Művei

[szerkesztés]
  • (1963) The Collector
  • (1964) The Aristos, esszék (ISBN 0-586-05377-8)
  • (1965) The Magus (átdolgozva 1977)
  • (1969) The French Lieutenant's Woman
  • (1973) Poems by John Fowles
  • (1974) The Ebony Tower
  • (1974) Shipwreck
  • (1977) Daniel Martin
  • (1978) Islands
  • (1979) The Tree
  • (1980) The Enigma of Stonehenge
  • (1982) A Short History of Lyme Regis
  • (1982) Mantissa
  • (1985) A Maggot
  • (1985) Land (Fay Godwinnel(wd)[37] közösen)
  • (1990) Lyme Regis Camera
  • (1998) Wormholes – Essays and Occasional Writings
  • (2003) The Journals – Volume 1
  • (2006) The Journals – Volume 2

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Megfilmesítések

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Leigh-on-Sea, amelyet általában egyszerűen Leigh-nek neveznek, egy egyházközség Southend-on-Sea városában, az angliai Essexben.
  2. ↑ Lyme Regis egy város Nyugat-Dorsetben, Angliában, 25 mérföldre (40 km-re) nyugatra Dorchestertől és keletre Exetertől.
  3. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  4. ↑ Who's who (brit angol és angol nyelven). A & C Black
  5. ↑ John Fowles' third novel wins (angol nyelven). Times Media, 1970. december 4.
  6. ↑ The Journals, vol. 1, John Fowles, Vintage, 2004, p. x
  7. ↑ a b John Fowles: A Life in Two Worlds, Eileen Warburton, Viking, 2004, p. 5
  8. ↑ a b The Journals, vol. 1, John Fowles, Vintage, 2004, p. ix
  9. ↑ A Honorable Artillery Company a brit hadsereg tartalékos ezrede.
  10. ↑ The Oxford Dictionary of National Biography, 2004. DOI:10.1093/ref:odnb/96161.
  11. ↑ Warburton 2004, p. 9
  12. ↑ Okehampton város Nyugat-Devonban(wd), az angliai Devon megyében.
  13. ↑ Aubrey, James R. (1991), John Fowles; A Reference Companion, Greenwood Press, ISBN 0-313-26399-X
  14. ↑ A New College az Oxfordi Egyetem egyik főiskolája az Egyesült Királyságban.
  15. ↑ Aubrey 1991, pp. 13–14
  16. ↑ Aubrey 1991, p. 14
  17. ↑ Aubrey 1991, p. 16
  18. ↑ Aubrey 1991, pp. 17–18
  19. ↑ Hampstead egy londoni terület, amely 4 mérföldre (6,4 km-re) északnyugatra fekszik Charing Crosstól, és az A5-ös úttól (Roman Watling Street(wd)) Hampstead Heath-ig(wd), egy nagy, dombos kiterjedésű parkig terjed.
  20. ↑ Aubrey 1991, pp. 18–22
  21. ↑ A lepkegyűjtő (film)
  22. ↑ Mandal, Mahitosh (2017). "'Eyes a man could drown in': Phallic Myth and Femininity in John Fowles's The French Lieutenant's Woman". Interdisciplinary Literary Studies: A Journal of Criticism and Theory. https://muse.jhu.edu/article/672189/pdf https://www.jstor.org/stable/10.5325/intelitestud.19.3.0274
  23. ↑ The Magus (film)
  24. ↑ a b c John Fowles. The Independent , 2005. november 8. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  25. ↑ Gerald Basil Edwards (G. B. Edwards; 1899. július 8. – 1976. december 29.) brit író.
  26. ↑ újranyomva a Wormholes: Essays and Occasional Writings című könyvében, szerk.: Jan Relf (Jonathan Cape, 1998), 166-74. o.
  27. ↑ Edward Chaney(wd), Genius Friend: G.B. Edwards and The Book of Ebenezer le Page (Blue Ormer, 2015), pp. 336-39.
  28. ↑ "The 50 greatest British writers since 1945", The Times, . 5 January 2008.Retrieved on 19 February 2010.
  29. ↑ The New York Times, 31 May 1998.
  30. ↑ Fowles, John The Journals Volume 2, London: Jonathan Cape, 2006
  31. ↑ Biography of John Fowles. John Fowles The Website . (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  32. ↑ Aubrey 1991, pp. 26–30
  33. ↑ Reclusive novelist John Fowles dies at 79. The Guardian , 2005. november 8. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  34. ↑ Lot 26, John Fowles. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  35. ↑ John Fowles' Love letters to Student Sell for 25,000. The Telegraph . (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  36. ↑ The bitter side of John Fowles. The Guardian . (Hozzáférés: 2021. július 8.)
  37. ↑ Fay Godwin (1931. február 17. – 2005. május 27.) brit fotós, aki a brit vidékről és tengerpartról készített fekete-fehér tájképeiről ismert.
  38. ↑ Karel Reisz (1926. július 21. – 2002. november 25.) cseh származású brit filmrendező, az 1950-es és 1960-as évek brit filmművészetében az új realista irányzat egyik úttörője.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John ÍFowles című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Fowles&oldid=27571366”