Johann Dientzenhofer

Johann Dientzenhofer
A fuldai székesegyház
Született	1663. május 25. Sankt Margarethen, Brannenburg közelében
Elhunyt	1726. július 20. Bamberg
Állampolgársága	bajor
Nemzetisége	bajor
Gyermekei	Justus Heinrich Dientzenhofer
Foglalkozása	építész
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Dientzenhofer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Dientzenhofer (Sankt Margarethen, Brannenburg közelében, 1663. május 25. – Bamberg, 1726. július 20.) bajor származású, kisebbrészt Dél-Németországban és Ausztriában, nagyobbrészt Csehországban, dinamikus barokk stílusban alkotott építész és építőmester, a bajor Dientzenhofer építészcsalád tagja, a család cseh ágát alapító Christoph Dientzenhofer építészmester testvére.

Ő volt a család bajor ágának az utókor által legtöbbre értékelt tagja.

Egy felsőbajorországi faluban született, Brannenburg közelében. Apja, Georg Dientzenhofer szegény parasztember volt, akinek feleségétől, Barbara Thannertől legalább nyolc^[1] gyermeke született. Közülük öt fiú építész lett^[2] és nem csak Johann lett híres, hanem fivérei is. A négy fivér:

• George Dientzenhofer (1643–1689),
• Wolfgang Dientzenhofer (1648–1706),
• Christoph Dientzenhofer (1655–1722)
• Leonhard Dientzenhofer (Sankt Margarethen bei Flintsbach, 1660. február 20. – Bamberg, 1707. november 26.).

Itáliában tanulta ki az építészetet (MNL). 1700-tól Fuldában dolgozott, ahol a dóm építése (1704–1712) közben elkészítette a Bieberstein-kastély terveit is.

A banzi egykori bencés apátság templomát öccse, Leonhard Dientzenhofer kezdte el építeni, majd halála (1707) után a munkát Johann fejezte be (1719-ben, MNL). Öccse, Leonhard (1690–1707) nyomdokába lépve 1711-ben ő lett a bambergi püspök udvari építőmestere (Művlex).

Alapvetően az ő tervei alapján építették (1711–1719) Pommersfeldenben a püspöki kastélyt (Művlex). . Egyik fia, Justus Heinrich Dientzenhofer (1702–1744) ugyancsak jeles német építésszé vált.

• Művlex: Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 539. o.
• MNL: Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 568–569. o. ISBN 963-85773-2-0