A fösvény

A fösvény
Szerző	Molière
Eredeti cím	L'Avare
Ország	Franciaország
Nyelv	francia
Műfaj	dráma
Kiadás
Kiadás dátuma	1668
Fordító	Illyés Gyula
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A fösvény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A fösvény (L'Avare) Molière egyik legérettebb alkotása, a klasszicizmus szabályainak megfelelő, de prózai formájú – így saját korában kevésbé sikeres és befejezetlennek tekintett mű. 1668-ban mutatták be Párizsban. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a művészet és a színjátszás örömeit, ezért több művet is írt ennek a csoportnak, ezek közé tartozik a Fösvény. A komédia megírásához Molière csak három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz commedia dell'arte rögtönzött, és a francia farce (vásári komédia) műveit. A műben a jellemkomikum van előtérben.

• Harpagon - Cléante és Élise apja: "szerelmes" Mariane-ba
• Cléante - Harpagon fia, Mariane szerelmese
• Élise^[1] - Harpagon lánya, Valér szerelmese
• Valér - Anzelm fia, Élise szerelmese, Harpagon titkára
• Mariane^[2] - Cléante szerelmese, Anzelm lánya, Harpagon választottja
• Anzelm - Valér és Mariane apja
• Fruzsina - házasságszerző
• Simon - pénzközvetítő
• Jakab - Harpagon szakácsa és kocsisa
• Fecske - Cléante inasa
• Claude asszonyság - Harpagon cselédje
• Zabszár és Keszeg - Harpagon szolgái
• a Csendbiztos
• és a Csendbiztos írnoka

A darab Párizsban játszódik. Témája – a pénz imádatának torzító hatása, ennek bírálata – már más műveiben is megjelent. A fösvénység motívumának azonos tünetekkel – szorongás, gyanakvás, vagyonféltés, elmagányosodás – ábrázolt kórképe minden korban foglalkoztatta az alkotókat, a komédiairodalomban ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, mert a problematika örökké aktuális: Mindig csak a pénz! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Olyan ez az egész, mintha a Föld csak a pénz körül forogna.

A mű (a hármas egység klasszikus követelményének megfelelően) egy helyen, Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik; egyetlen család tagjai (és a személyzet) között bonyolódik. A cselekmény egységét a középponti jellem, a házassági pletyka adja.

A kialakult szituációt mutatja be, a végkifejlethez szükséges néhány előzménnyel, információval. Valér eltűnt családja után nyomoz, de Eliz iránti szerelme miatt Harpagon titkárának állt; házasságkötésüknek csak a zsarnok apa fösvénysége az akadálya. Cléante ugyanúgy szerelmes és ezt meg is osztja húgával, de az ő házasságának is apja fösvénysége állja útját, mivel egy szegény lány a kedvese.

Harpagon átkutatja Cléante szolgáját, mivel tízezer tallérhoz jutott egyik adósától, s retteg, hogy ellopják (a fösvénység jelei már itt is megmutatkoznak: félti a pénzét még egy porszemtől is). Gyermekeit megelőzve – akik terveikről beszélnének vele – bejelenti, hogy mindkettőt kiházasítja (egy pénzes özvegyasszonnyal, illetve egy gazdag, meglett nemes úrral) még aznap este; ő maga meg elvesz egy szegény, fiatal lányt. Az ügyben döntőbírónak felkért, szerepet játszó Valér Harpagonnak ad igazat Elizzel szemben.

Cléante, Fecske (Cléante szolgája) segédletével, kénytelen pénzt kölcsönözni egy kíméletlen uzsorástól, s amikor a pénzközvetítővel véletlenül találkoznak otthon, kiderül, hogy apja az uzsorás; így apa és fia leleplezik egymást. Amíg Harpagon a kertben eldugott pénzét ellenőrzi, házasságközvetítője Fecskével róla beszélget, s az inas feltevése igazolódik, miszerint Harpagonból még az agyafúrt és hízelgő Fruzsina sem tud pénzt kicsikarni. A ház ura este "díszlakomát” készül rendezni pénzkiadás nélkül. Ebben Valér támogatja, aki így magára haragítja Jakabot, a szakácsot. Előbb Harpagon, majd Valér botozza meg őszinte véleményéért. Fruzsinával megérkezik Mariane, aki szegény, özvegy anyja helyzetének javításáért kész Harpagonhoz feleségül menni, pedig mást szeret.

Cléante apjával való beszélgetése, amikor rájön, hogy apja azt a lányt akarja feleségül venni, akibe ő szerelmes. A lány első látásra el is retten Harpagontól, de Fruzsina kimenti azzal, hogy helyette bókol. Mariane bemutatkozik Eliznek, majd meglepetten ismeri fel Cléante-ban szerelmét, aki apja nevében szerelmi vallomást tesz neki. Cléante újra felbőszíti apját, uzsonnát hozat apja számlájára, majd gyűrűjét Mariane-ra erőszakolja. Valaki pénzt hozott, s amíg Harpagon intézkedik, Fruzsina cselt eszel ki. A fösvény viszont, aki meglátja választottja és fia meghitt jelenetét, lépre csalja Cléante-ot, s a fiú bevallja, hogy szereti Mariane-t. Jakab ítélkezik apa s fia összetűzésében, mindkettőjüket rászedi: így kiengesztelődnek, de a dolgokat tisztázva újra összekapnak a lányért. Közben Fecske ellopja a fösvény féltve őrzött pénzét és Harpagon siratja életének egyetlen (immáron elveszett) értelmét. A csendbiztos nyomozása eredménytelen; először Jakab a gyanúsított, de ő bosszúból a titkárra tereli a figyelmet. Valér, aki titokban feleségül vette Elizt, félreérti a helyzetet: lopását – amit ő a lányra ért – beismeri Harpagon előtt, aki ezért a törvény elé akarja állítani, ám váratlanul kiderül, hogy Mariane és Valér az Elizhez érkező Anzelm gyermeke.

Cléante felajánlja: apja visszakapja eltűnt pénzét, ha lemond Mariane-ról; így a fiatalok boldogságának nincs több akadálya.

A hétköznapi események, konfliktusok rendszerében a mániákus, végletekig torzított, de a hierarchia csúcsán álló figura önző elhatározása indítja a szerelmi-esküvői bonyodalmat, mely szorosan kapcsolódik monomániájához is. A boldog vég, váratlanul, sokszorosan véletlenül következik be.

Molière olyan történetet alkotott, amely a mű régiessége ellenére még napjainkban is humorosnak mondható.

Harpagon kapzsi, szeretetre képtelen, hatvanas éveiben járó férfi, akit egyedül a pénz érdekel. Molière csak azokat a részleteket emeli ki, melyek Harpagon – minél több oldalról történő – nevetségessé tételét szolgálják. Igazából minden mozzanat Harpagon jellemét, helyzetét, szándékait minősíti; a harminckét jelenetből huszonkettőben a színen is megjelenik, de a többiben ugyanúgy ő áll a középpontban, mivel róla beszélnek, az ő fösvénységét emlegetik.

Harpagon elsősorban fösvény, majd özvegy, és csak egy kicsit apa. A mű szerkezetében is így jelennek meg a motívumok – a pénzimádat legyőzi szerelmi érzéseit, felőrli gyerekeihez és a családjához fűződő érzelmeit is.

Anzelm (Mariane és Valér apja) Harpagon teljes ellentéte, a fiatalok érzelmeit, szándékait tiszteletben tartja, tehát a józanságot, a természetességet képviselő apa képét jeleníti meg benne az író.

Magyarországon először a Zsugori, vagy a tehetetlen fösvény ember cím alatt 1793-ban került színre. Majd Simai Kristóf fordításában A Fösvény címen, a Kelemen-féle társulat előadásában, a pesti Rondellában mutatták be. A szereplők nevét sajnos nem őrizte meg az irodalom.

Komlóssy Ida jutalomjátékaként a Nemzeti Színház tűzte műsorára Erdélyi János fordításában, Fáncsy Lajossal a címszerepben. Szentpétery Zsigmond rendezésében, 1848-ban. 1864-ben Kazinczy Gábor fordításában és Szigligeti Ede rendezésében újították fel. Harpagont Tóth József, Fruzsinát Szentirmai Latkóczyné Lujza alakította. Öt évvel később Paulay Ede rendezte újra, a két főszerepet Benedek József és Latkóczyné játszotta.

1925-ben a Nemzeti Színház Kamaraszínházában játszották, Rádai Dénes rendezésében Bartos Gyulával (Harpagon), Ligeti Juliskával (Fruzsina) a főszerepekben; 1948-ban újra a Nemzetiben adták elő Illyés Gyula fordításában Major Tamás rendezésében, Rátkai Mártonnal és Ladomerszky Margittal a főszerepekben.

1965-ben ismét műsorra tűzte a Nemzeti Színház a darabot a Katona József Színházban, Egri István rendezésében, Básti Lajos (Harpagon), Fülöp Zsigmond (Cléante), Dániel Vali (Elise) és Sinkó László (Valér) főszereplésével.

A Madách Színház 1981-ben mutatta be a színművet Lengyel György rendezésében, Márkus László (Harpagon), Lesznek Tibor (Cléante), Kiss Mari (Elise) és Timár Béla (Valér) főszereplésével.

1994-ben Bognár Róbert fordításában mutatta be a darabot a Katona József Színház, az előadást Zsámbéki Gábor rendezte, a főbb szerepekben Haumann Péter (Harpagon), Tímár Andor (Cléante), Csákányi Eszter (Elise) és Takátsy Péter (Valér) voltak láthatók.

A vígjátékot a Nemzetin kívül csak 1848-ban az Állami Madách Színház (a mai Madách Kamara helyén) tűzte műsorra.

Filmen 1980-ban jelent meg Franciaországban. Fő- és címszereplője valamint rendezője és forgatókönyvírója Louis de Funès volt. A film érdekessége, hogy a Harpagon és Jakab jelenetében szereplő lovakat az az Albert Uderzo festette aki kitalálta Asterix figuráját. Eredetileg nem készült volna a drámának filmes feldolgozása, de a szerkesztők Louis de Funès ismertségében és sikerességében bízva vállalták a bukás kockázatát. A mű Funès egyik utolsó filmje.

A Wikimédia Commons tartalmaz A fösvény témájú médiaállományokat.

• Kötelezők röviden tömören
• A fösvény szövege MEK (ford.: Illyés Gyula)
• A fösvény szövege MEK (ford: Bognár Róbert)
• Színházestek, rövid leírások^{[halott link]}
• The internet movie database

• Ez a szócikk részben vagy egészben a The Miser című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.